Jeremiás sir 5

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

זְכֹר יְהֹוָה מֶֽה־הָיָה לָנוּ (הביט) [הַבִּיטָה] וּרְאֵה אֶת־חֶרְפָּתֵֽנוּ׃

2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

נַחֲלָתֵנוּ נֶֽהֶפְכָה לְזָרִים בָּתֵּינוּ לְנׇכְרִֽים׃

3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

יְתוֹמִים הָיִינוּ (אין) [וְאֵין] אָב אִמֹּתֵינוּ כְּאַלְמָנֽוֹת׃

4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

מֵימֵינוּ בְּכֶסֶף שָׁתִינוּ עֵצֵינוּ בִּמְחִיר יָבֹֽאוּ׃

5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

עַל צַוָּארֵנוּ נִרְדָּפְנוּ יָגַעְנוּ (לא) [וְלֹא] הֽוּנַֽח־לָֽנוּ׃

6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

מִצְרַיִם נָתַנּוּ יָד אַשּׁוּר לִשְׂבֹּעַֽ לָֽחֶם׃

7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

אֲבֹתֵינוּ חָֽטְאוּ (אינם) [וְאֵינָם] (אנחנו) [וַאֲנַחְנוּ] עֲוֺנֹתֵיהֶם סָבָֽלְנוּ׃

8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

עֲבָדִים מָשְׁלוּ בָנוּ פֹּרֵק אֵין מִיָּדָֽם׃

9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

בְּנַפְשֵׁנוּ נָבִיא לַחְמֵנוּ מִפְּנֵי חֶרֶב הַמִּדְבָּֽר׃

10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

עוֹרֵנוּ כְּתַנּוּר נִכְמָרוּ מִפְּנֵי זַלְעֲפוֹת רָעָֽב׃

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

נָשִׁים בְּצִיּוֹן עִנּוּ בְּתֻלֹת בְּעָרֵי יְהוּדָֽה׃

12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

שָׂרִים בְּיָדָם נִתְלוּ פְּנֵי זְקֵנִים לֹא נֶהְדָּֽרוּ׃

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

בַּחוּרִים טְחוֹן נָשָׂאוּ וּנְעָרִים בָּעֵץ כָּשָֽׁלוּ׃

14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.

זְקֵנִים מִשַּׁעַר שָׁבָתוּ בַּחוּרִים מִנְּגִינָתָֽם׃

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

שָׁבַת מְשׂוֹשׂ לִבֵּנוּ נֶהְפַּךְ לְאֵבֶל מְחֹלֵֽנוּ׃

16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

נָֽפְלָה עֲטֶרֶת רֹאשֵׁנוּ אֽוֹי־נָא לָנוּ כִּי חָטָֽאנוּ׃

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

עַל־זֶה הָיָה דָוֶה לִבֵּנוּ עַל־אֵלֶּה חָשְׁכוּ עֵינֵֽינוּ׃

18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

עַל הַר־צִיּוֹן שֶׁשָּׁמֵם שׁוּעָלִים הִלְּכוּ־בֽוֹ׃

19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

אַתָּה יְהֹוָה לְעוֹלָם תֵּשֵׁב כִּסְאֲךָ לְדוֹר וָדֽוֹר׃

20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?

לָמָּה לָנֶצַח תִּשְׁכָּחֵנוּ תַּֽעַזְבֵנוּ לְאֹרֶךְ יָמִֽים׃

21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

הֲשִׁיבֵנוּ יְהֹוָה ׀ אֵלֶיךָ (ונשוב) [וְֽנָשׁוּבָה] חַדֵּשׁ יָמֵינוּ כְּקֶֽדֶם׃

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

כִּי אִם־מָאֹס מְאַסְתָּנוּ קָצַפְתָּ עָלֵינוּ עַד־מְאֹֽד׃ השיבנו יהוה אליך ונשובה חדש ימינו כקדם