< Jeremiás sir 5 >
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Sonje, O SENYÈ, sa ki te rive nou an. Gade pou wè repwòch nou.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Eritaj nou te bay kon don a etranje yo, kay nou yo a moun nou pa konnen.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Nou te devni òfelen san papa. Manman nou yo tankou vèv.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Nou oblije achte dlo pou nou bwè. Bwa nou se pou vann, yo vann nou li.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Sila k ap kouri dèyè nou yo rive sou kou nou. Nou vin bouke nèt. Nanpwen repo pou nou.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Nou te vin soumèt devan Egypte ak Assyrie pou nou jwenn ase pen.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Papa zansèt nou yo te peche, men yo pa la ankò; se nou menm ki te pote inikite pa yo.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Se esklav yo k ap domine sou nou; nanpwen moun ki pou delivre nou nan men yo.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Nou riske lavi nou pou jwenn pen akoz nepe nan dezè a.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Po nou vin kwit tankou yon fou, akoz gwo chalè grangou a.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Yo te ravaje tout fanm Sion yo; vyèj lavil a Juda yo.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Prens yo te pann pa men yo; ansyen yo te vin pa respekte.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Jennonm yo te fòse travay devan moulen an e timoun yo te kilbite anba gwo chaj bwa yo.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Ansyen yo ale kite pòtay la; jennonm yo ale kite mizik yo.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Jwa nan kè nou vin sispann; danse vin ranplase pa fè dèy.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Kouwòn nan soti sou tèt nou; malè a nou menm, paske nou te peche!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Akoz sa, kè nou febli; akoz bagay sa yo, zye nou pa wè klè.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Akoz Mòn Sion ki kouche dezole nèt, rena yo fè patwouj ladann.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Ou menm, O SENYÈ, Ou renye jis pou tout tan; twòn Ou se de jenerasyon an jenerasyon.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Poukisa Ou bliye nou jis pou tout tan? Poukisa Ou abandone nou jis rive tout tan sa a?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Restore nou a Ou menm O SENYÈ, pou nou ka vin restore. Fè jou nou yo vin jan yo te ye nan tan pase yo.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Men Ou deja fin rejte nou nèt. Ou rete byen fache nèt ak nou.