Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Gedenke, Jehovah, wie es mit uns war, blicke und siehe unsere Schmach.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Unser Erbe ist Fremden zugewendet, unsere Häuser den Ausländern.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Waisen sind wir und ohne Vater, unsere Mütter sind wie Witwen.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Für Silber trinken wir unser Wasser. Um einen Kaufpreis kommt uns unser Holz.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Auf unseren Nacken wird uns nachgesetzt, wir werden ermüdet, man läßt uns keine Ruhe.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Ägypten gaben wir die Hand, Aschur, um Brotes satt zu werden.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Gesündigt haben unsere Väter und sind nicht mehr, ihre Missetaten sind uns aufgebürdet.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Über uns herrschen Knechte. Niemand reißt uns los aus ihrer Hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Mit unserer Seele holen wir unser Brot herein vor dem Schwert der Wüste.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Unsere Haut wird erhitzt wie der Ofen von des Hungers Gluten.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Sie haben Weiber in Zijon geschwächt, Jungfrauen in Jehudahs Städten.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Oberste wurden von ihrer Hand gehenkt, der Alten Angesichte wurden nicht geehrt.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Jünglinge nahmen sie zur Mühle fort und Junge strauchelten unter dem Holze.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Die Ältesten haben vom Tore aufgehört, die Jünglinge vom Saitenspiel.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Unseres Herzens Freude feiert, in Trauer ist der Reigentanz verwandelt.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Gefallen ist die Krone unseres Hauptes. Wehe uns nun, daß wir gesündigt haben!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Darum siecht unser Herz. Darum sind unsere Augen finster geworden
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Ob dem Berg Zijon, der so wüste liegt, daß Füchse darüber gehen.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Du, Jehovah, bleibst ewiglich, Dein Thron zu Geschlecht und Geschlecht.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Warum hast Du für immerdar uns vergessen, für der Tage Länge uns verlassen?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Bringe uns zu Dir zurück, Jehovah, und wir kehren zurück. Erneuere unsere Tage, wie vor Zeiten.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Denn solltest Du uns gänzlich verschmäht haben, so gar sehr über uns entrüstet sein?
