Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Gedenke, HERR, was uns widerfahren ist! Schau her und siehe unsere Schmach!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Unser Erbe ist den Fremden zugefallen, unsere Häuser den Ausländern.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Wir sind Waisen geworden, vaterlos, unsere Mütter zu Witwen.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Unser Wasser trinken wir um Geld, unser Holz kommt uns gegen Bezahlung zu.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Unsere Verfolger sind uns beständig auf dem Hals; werden wir müde, so gönnt man uns keine Ruhe.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Wir haben Ägypten die Hand gereicht und Assur, um genug Brot zu erhalten.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Unsere Väter, die gesündigt haben, sind nicht mehr; wir müssen ihre Schuld tragen.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Knechte herrschen über uns; niemand befreit uns aus ihrer Hand!
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Wir schaffen unsere Nahrung unter Lebensgefahr herbei, weil uns in der Wüste das Schwert bedroht.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Unsere Haut ist schwarz wie ein Ofen, so versengt uns der Hunger.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Frauen wurden in Zion vergewaltigt, Jungfrauen in den Städten Judas.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Fürsten wurden durch ihre Hand gehängt, die Person der Alten hat man nicht geachtet.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Jünglinge müssen Mühlsteine tragen und Knaben straucheln unter Bürden von Holz.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Die Ältesten bleiben weg vom Tor, und die Jünglinge lassen ihr Saitenspiel.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Die Freude unsres Herzens ist dahin, unser Reigen hat sich in Klage verwandelt.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Die Krone ist uns vom Haupte gefallen; wehe uns, daß wir gesündigt haben!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Darob ist unser Herz krank geworden, darum sind unsere Augen trübe:
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
weil der Berg Zion verwüstet ist; Füchse tummeln sich daselbst.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Du aber, o HERR, bleibst ewiglich, dein Thron besteht für und für!
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Warum willst du uns für immer vergessen, uns verlassen auf Lebenszeit?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Bringe uns zu dir zurück, o HERR, so kehren wir um; laß es wieder werden wie vor alters!
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Oder hast du uns gänzlich verworfen, bist du allzusehr über uns erzürnt?
