Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Gedenke, HERR, wie es uns gehet; schau und siehe an unsere Schmach!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Unser Erbe ist den Fremden zuteil worden und unsere Häuser den Ausländern.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Wir sind Waisen und haben keinen Vater; unsere Mütter sind wie Witwen.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Unser eigen Wasser müssen wir um Geld trinken; unser Holz muß man bezahlt bringen lassen.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Man treibt uns über Hals, und wenn wir schon müde sind, läßt man uns doch keine Ruhe.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Wir haben uns müssen Ägypten und Assur ergeben, auf daß wir doch Brot satt zu essen haben.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Unsere Väter haben gesündiget und sind nicht mehr vorhanden; und wir müssen ihre Missetat entgelten.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Knechte herrschen über uns, und ist niemand, der uns von ihrer Hand errette.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Wir müssen unser Brot mit Fahr unsers Lebens holen vor dem Schwert in der Wüste.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Unsere Haut ist verbrannt wie in einem Ofen vor dem greulichen Hunger.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Sie haben die Weiber zu Zion geschwächt und die Jungfrauen in den Städten Judas.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Die Fürsten sind von ihnen gehenket, und die Person der Alten hat man nicht geehret.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Die Jünglinge haben Mühlsteine müssen tragen und die Knaben über dem Holztragen straucheln.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Es sitzen die Alten nicht mehr unter dem Tor, und die Jünglinge treiben kein Saitenspiel mehr.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Unsers Herzens Freude hat ein Ende, unser Reigen ist in Wehklagen verkehret.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Die Krone unsers Haupts ist abgefallen. O wehe, daß wir so gesündiget haben!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Darum ist auch unser Herz betrübt, und unsere Augen sind finster worden
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
um des Berges Zions willen, daß er so wüst liegt, daß die Füchse darüberlaufen.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Aber du, HERR, der du ewiglich bleibest und dein Thron für und für,
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
warum willst du unser so gar vergessen und uns die Länge so gar verlassen?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Bringe uns, HERR, wieder zu dir, daß wir wieder heimkommen; verneue unsere Tage wie vor alters!
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Denn du hast uns verworfen und bist allzusehr über uns erzürnet.
