< Jeremiás sir 5 >

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Gedenke, Jehova, dessen, was uns geschehen! Schaue her und sieh unsere Schmach!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Unser Erbteil ist Fremden zugefallen, unsere Häuser Ausländern.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Wir sind Waisen, ohne Vater; unsere Mütter sind wie Witwen.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Unser Wasser trinken wir um Geld, unser Holz bekommen wir gegen Zahlung.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Unsere Verfolger sind uns auf dem Nacken; wir ermatten, man läßt uns keine Ruhe.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Ägypten reichen wir die Hand, und Assyrien, um mit Brot gesättigt zu werden.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Unsere Väter haben gesündigt, sie sind nicht mehr; wir, wir tragen ihre Missetaten.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Knechte herrschen über uns; da ist niemand, der uns aus ihrer Hand reiße.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Wir holen unser Brot mit Gefahr unseres Lebens, wegen des Schwertes der Wüste.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Vor den Gluten des Hungers brennt unsere Haut wie ein Ofen.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Sie haben Weiber geschwächt in Zion, Jungfrauen in den Städten Judas.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Fürsten sind durch ihre Hand aufgehängt, das Angesicht der Alten wird nicht geehrt.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Jünglinge tragen die Handmühle, und Knaben straucheln unter dem Holze.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Die Alten bleiben fern vom Tore, die Jünglinge von ihrem Saitenspiel.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Die Freude unseres Herzens hat aufgehört, in Trauer ist unser Reigen verwandelt.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Gefallen ist die Krone unseres Hauptes. Wehe uns! Denn wir haben gesündigt.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Darum ist unser Herz siech geworden, um dieser Dinge willen sind unsere Augen verdunkelt:
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Wegen des Berges Zion, der verwüstet ist; Füchse streifen auf ihm umher.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Du, Jehova, thronst in Ewigkeit; dein Thron ist von Geschlecht zu Geschlecht.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Warum willst du uns für immer vergessen, uns verlassen auf immerdar?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Jehova, bringe uns zu dir zurück, daß wir umkehren; erneuere unsere Tage wie vor alters!
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Oder solltest du uns gänzlich verworfen haben, gar zu sehr auf uns zürnen?

< Jeremiás sir 5 >