Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
O, Yehowa, ɖo ŋku nu si dzɔ ɖe mía dzi la dzi, ɖo ŋku anyi eye nàkpɔ míaƒe ŋukpe ɖa.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Wotsɔ míaƒe domenyinu, na amedzrowo eye wotsɔ míaƒe aƒewo na du bubu me tɔwo.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Míezu tsyɔ̃eviwo kple tɔmanɔsitɔwo eye mía nɔwo zu ahosiwo.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Ɖe míedzea tsi hafi nona eye ɖe míeƒlea míawo ŋutɔ ƒe nake.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Ame siwo ti mía yome la gogo, ɖeɖi te mía ŋu, ke gbɔɖeme meli o.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Míetsɔ mía ɖokui dzra na Egipte kple Asiria be míakpɔ abolo aɖu.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Mía fofowo wɔ nu vɔ̃ eye womegale agbe o gake woƒe tohehe va mía dzi.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Kluviwo ɖu amegã ɖe mía dzi eye ame aɖeke meli axɔ mí le woƒe asi me o.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Míetsɔ míaƒe agbe ɖo anyi hafi kpɔa abolo ɖuna, le yi si le gbegbe la ta.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Míaƒe ŋutilã xɔ dzo abe kpodzo ene eye asrã lé mí le dɔwuame ta.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Wogblẽ Zion nyɔnuwo kple ɖetugbi manyaŋutsuwo le Yuda duwo me.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Wobla dumegãwo tsɔ ku ati eye womede bubu ame tsitsiwo ŋu o.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Ɖekakpuiwo le te tum atraɖii, eye ŋutsuviwo le ŋeŋem le nakegba te.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Ame tsitsiwo vɔ le agbonu eye ɖekakpuiwo ƒe hadzidzi nu tso.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Dzidzɔ vavã dzo le míaƒe dziwo me eye míaƒe ɣeɖuɖu trɔ zu nuxaxa.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Fiakuku ge le ta na mí. Baba na mí elabena míewɔ nu vɔ̃!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Le esia ta míaƒe dziwo le nu xam, le nu siawo ta míaƒe ŋkuwo dzi tsyɔ,
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Elabena Zion to tsi ƒuƒlu eye amegaxiwo koe le fefem le afi ma.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
O, Yehowa, èle fia ɖum tegbee, wò fiazikpui li ke tso dzidzime yi dzidzime.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Nu ka ta nèŋlɔa mí be ɣe sia ɣi? Nu ka ta nègblẽ mi ɖi eteƒe didi alea?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
O Yehowa, trɔ mí ɖe ɖokuiwò ŋu be míate ŋu atrɔ agbɔ, wɔ míaƒe ŋkekewo yeye abe le blema ene.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Ne menye ɖe nègbe mí keŋkeŋ, eye nèdo dziku ɖe mía ŋu wu ale si dze hã o.
