Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, O Jehovah, what hath befallen us, Look attentively, and see our reproach.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance hath been turned to strangers, Our houses to foreigners.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Orphans we have been — without a father, our mothers [are] as widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Our water for money we have drunk, Our wood for a price doth come.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
For our neck we have been pursued, We have laboured — there hath been no rest for us.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
[To] Egypt we have given a hand, [To] Asshur, to be satisfied with bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers have sinned — they are not, We their iniquities have borne.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants have ruled over us, A deliverer there is none from their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
With our lives we bring in our bread, Because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin as an oven hath been burning, Because of the raging of the famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Wives in Zion they have humbled, Virgins — in cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes by their hand have been hanged, The faces of elders have not been honoured.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Young men to grind they have taken, And youths with wood have stumbled.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The aged from the gate have ceased, Young men from their song.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Ceased hath the joy of our heart, Turned to mourning hath been our dancing.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Fallen hath the crown [from] our head, Woe [is] now to us, for we have sinned.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
For this hath our heart been sick, For these have our eyes been dim.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
For the mount of Zion — that is desolate, Foxes have gone up on it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Thou, O Jehovah, to the age remainest, Thy throne to generation and generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Why for ever dost Thou forget us? Thou forsakest us for length of days!
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Turn us back, O Jehovah, unto Thee, And we turn back, renew our days as of old.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
For hast Thou utterly rejected us? Thou hast been wroth against us — exceedingly?
