Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, LORD, what has come on us. Look, and see our reproach.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance has been turned over to strangers, our houses to aliens.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We are orphans and fatherless. Our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
We must pay for water to drink. Our wood is sold to us.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Our pursuers are on our necks. We are weary, and have no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given our hands to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers sinned, and are no more. We have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants rule over us. There is no one to deliver us out of their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
We get our bread at the peril of our lives, because of the sword in the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin is black like an oven, because of the burning heat of famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
They ravished the women in Zion, the virgins in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes were hanged up by their hands. The faces of elders were not honoured.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
The young men carry millstones. The children stumbled under loads of wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The elders have ceased from the gate, and the young men from their music.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
The joy of our heart has ceased. Our dance is turned into mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown has fallen from our head. Woe to us, for we have sinned!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
For this our heart is faint. For these things our eyes are dim:
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
for the mountain of Zion, which is desolate. The foxes walk on it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
You, LORD, remain forever. Your throne is from generation to generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Why do you forget us forever, and forsake us for so long a time?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Turn us to yourself, LORD, and we will be turned. Renew our days as of old.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
But you have utterly rejected us. You are very angry against us.
