Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, Yahweh, what has happened to us; look and see our disgrace.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance has been turned over to strangers; our houses to foreigners.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We have become orphans, the fatherless, and our mothers are like widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
We must pay silver for the water we drink, and we must pay silver to get our own wood.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Those who are coming after us are close behind us; we are weary and we can find no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given ourselves to Egypt and to Assyria to get enough food.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers sinned, and they are no more, and we bear their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Slaves rule over us, and there is no one to deliver us from their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
We get our bread only by risking our lives, because of the sword in the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin has grown as hot as an oven because of the burning heat of hunger.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Women are raped in Zion, and virgins in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes are hung up by their own hands, and no honor is shown to the elders.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Young men are forced to grind grain with a millstone, and boys stagger under heavy loads of wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The elders have left the city gate, and the young men have left their music.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
The joy of our heart has ceased and our dancing has turned into mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown has fallen from our head; woe to us, for we have sinned!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
For this our heart has become sick, for these things our eyes grow dim
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
for Mount Zion lies desolate, with jackals prowling over it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
But you, Yahweh, reign forever, and you will sit upon your throne from generation to generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Why do you forget us forever? Why do you forsake us for so many days?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Restore us to yourself, Yahweh, and we will be restored. Renew our days as they were long ago—
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
unless you have utterly rejected us and you are angry with us beyond measure.
