Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, O Yahweh, what hath befallen us, Look around, and see our reproach:
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance, turned over to foreigners, our houses, to aliens.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Orphans, have we become, and fatherless, our mothers, are widows indeed.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Our water—for silver, have we drunk, our wood—for a price, cometh in.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Upon our necks, are our pursuers, We labour, and there is allowed us no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
To Egypt, have we stretched out our hand, to Assyria, to be satisfied with bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers, sinned, and are not, and, we, their iniquities, have borne.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Slaves, have ruled over us, There is none to set free from their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
At the risk of our life, do we bring in our bread, because of the sword of the desert.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin, as with a furnace, is scorched, because of the hot winds of famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Women—in Zion, were ravished, virgins, in the cities of Judah!
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes, by their hand, have been hanged, The faces of elders, not honoured.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Young men, a millstone, have lifted, and, youths, under wood, have staggered.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Elders, from the gates, have ceased. Young men, from their music.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Ceased hath the joy of our hearts, Changed to mourning, our dance.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Fallen is the crown of our head. Surely woe to us, for we have sinned.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
For this cause, faint is our heart, For these things, dimmed are our eyes:
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Because of Mount Zion, which is desolate, jackals, have gone prowling therein.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Thou, O Yahweh, unto times age-abiding, dost remain, Thy throne, from generation to generation:
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Wherefore shouldst thou perpetually forget us? forsake us, to length of days?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Bring us back, O Yahweh, unto thyself, and we will come back! Renew our days, as of old;
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
For though thou hast not, utterly rejected, us, thou art wroth with us—exceedingly!
