Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, O what is LORD, come upon us: behold, and see our reproach.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance is turned unto strangers, our houses unto aliens.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We are orphans and fatherless, our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
We have drunken our water for money; our wood is sold unto us.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Our pursuers are upon our necks: we are weary, and have no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given the hand to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers have sinned, and are not; and we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants rule over us: there is none to deliver us out of their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
We get our bread with the peril of our lives because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin is black like an oven because of the burning heat of famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
They ravished the women in Zion, the maidens in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes were hanged up by their hand: the faces of elders were not honoured.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
The young men bare the mill, and the children stumbled under the wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The elders have ceased from the gate, the young men from their music.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
The joy of our heart is ceased; our dance is turned into mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown is fallen from our head: woe unto us! for we have sinned.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
For this our heart is faint; for these things our eyes are dim;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
For the mountain of Zion, which is desolate; the foxes walk upon it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Thou, O LORD, abidest for ever; thy throne is from generation to generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Wherefore dost thou forget us for ever, [and] forsake us so long time?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Turn thou us unto thee, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
But thou hast utterly rejected us, thou art very wroth against us.
