Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, O Lord, what hath occurred to us, look down, and behold our disgrace.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance is turned over to strangers, our houses to aliens.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Orphans are we become, and [we are] without a father, our mothers are like widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Our water have we drunk for money: our wood cometh to us for a purchase price.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Up to our necks are we pursued: we are fatigued, and no rest is allowed us.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
To Egypt do we stretch out our hand, to Asshur, to be satisfied with bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers have sinned, and are no more; but we have indeed to bear their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants rule over us: no one delivereth us out of their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
At the peril of our life must we bring home our bread, because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin gloweth like an oven, because of the heat of famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Women have they ravished in Zion, virgins, in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes were hanged up by their hand: the faces of elders were not honored.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Young men they bore to the mill, and boys stumbled under the wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The elders have ceased from the gate, young men, from their singing.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Ceased hath the joy of our heart: our dance is changed into mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Fallen is the crown of our head: woe to us, for we have sinned.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Because of this is our heart made sick; for these things are our eyes dimmed;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Because of the mount of Zion which is wasted, foxes walk about on it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
O thou, Lord, wilt truly abide for ever, thy throne existeth throughout all generations.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Wherefore wilt thou forget us for ever! wilt thou forsake us for so long a time?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Cause us to return, O Lord, unto thee, and we will return: renew our days as of old.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
For wouldst thou entirely reject us, be wroth with us to the uttermost?
