Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, O LORD, what has come upon us: consider, and behold our reproach.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance is turned to strangers, our houses to aliens.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We are orphans and fatherless, our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
We have drunken our water for money; our wood is sold unto us.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Our necks are under persecution: we labour, and have no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given the hand to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers have sinned, and are not; and we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants have ruled over us: there is none that does deliver us out of their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
We got our bread with the peril of our lives because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin was black like an oven because of the terrible famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
They ravished the women in Zion, and the maids in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes are hanged up by their hand: the faces of elders were not honoured.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
They took the young men to grind, and the children fell under the wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The elders have ceased from the gate, the young men from their music.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
The joy of our heart is ceased; our dance is turned into mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown is fallen from our head: woe unto us, that we have sinned!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
For this our heart is faint; for these things our eyes are dim.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Because of the mountain of Zion, which is desolate, the foxes walk upon it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
You, O LORD, remain for ever; your throne from generation to generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Wherefore do you forget us for ever, and forsake us so long time?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Turn you us unto you, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
But you have utterly rejected us; you are very angry against us.
