Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, O Lord, what is come upon us: consider and behold our reproach.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance is turned to aliens: our houses to strangers.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We are become orphans without a father: our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
We have drunk our water for money: we have bought our wood.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
We were dragged by the necks, we were weary and no rest was given us.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given our hand to Egypt, and to the Assyrians, that we might be satisfied with bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers have sinned, and are not: and we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants have ruled over us: there was none to redeem us out of their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
We fetched our bread at the peril of our lives, because of the sword in the desert.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin was burnt as an oven, by reason of the violence of the famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
They oppressed the women in Sion, and the virgins in the cities of Juda.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
The princes were hanged up by their hand: they did not respect the persons of the ancient.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
They abused the young men indecently: and the children fell under the wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The ancients have ceased from the gates: the young men from the choir of the singers.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
The joy of our heart is ceased, our dancing is turned into mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown is fallen from our head woe to us, because we have sinned.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Therefore is our heart sorrowful, therefore are our eyes become dim,
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
For mount Sion, because it is destroyed, foxes have walked upon it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
But thou, O Lord, shalt remain for ever, thy throne from generation to generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Why wilt thou forget us for ever? why wilt thou forsake us for a long time?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Convert us, O Lord, to thee, and we shall be converted: renew our days, as from the beginning.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
But thou hast utterly rejected us, thou art exceedingly angry against us.
