Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Keep in mind, O Lord, what has come to us: take note and see our shame.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our heritage is given up to men of strange lands, our houses to those who are not our countrymen.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We are children without fathers, our mothers are like widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
We give money for a drink of water, we get our wood for a price.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Our attackers are on our necks: overcome with weariness, we have no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given our hands to the Egyptians and to the Assyrians so that we might have enough bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers were sinners and are dead; and the weight of their evil-doing is on us.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants are ruling over us, and there is no one to make us free from their hands.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
We put our lives in danger to get our bread, because of the sword of the waste land.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin is heated like an oven because of our burning heat from need of food.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
They took by force the women in Zion, the virgins in the towns of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Their hands put princes to death by hanging: the faces of old men were not honoured.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
The young men were crushing the grain, and the boys were falling under the wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The old men are no longer seated in the doorway, and the music of the young men has come to an end.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
The joy of our hearts is ended; our dancing is changed into sorrow.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown has been taken from our head: sorrow is ours, for we are sinners.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Because of this our hearts are feeble; for these things our eyes are dark;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Because of the mountain of Zion which is a waste; jackals go over it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
You, O Lord, are seated as King for ever; the seat of your power is eternal.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Why have we gone from your memory for ever? why have you been turned away from us for so long?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Make us come back to you, O Lord, and let us be turned; make our days new again as in the past.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
But you have quite given us up; you are full of wrath against us.
