Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, O LORD, what has happened to us. Look and see our disgrace!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance has been turned over to strangers, our houses to foreigners.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We have become fatherless orphans; our mothers are widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
We must buy the water we drink; our wood comes at a price.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
We are closely pursued; we are weary and find no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We submitted to Egypt and Assyria to get enough bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers sinned and are no more, but we bear their punishment.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Slaves rule over us; there is no one to deliver us from their hands.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
We get our bread at the risk of our lives because of the sword in the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin is as hot as an oven with fever from our hunger.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Women have been ravished in Zion, virgins in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes have been hung up by their hands; elders receive no respect.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Young men toil at millstones; boys stagger under loads of wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The elders have left the city gate; the young men have stopped their music.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Joy has left our hearts; our dancing has turned to mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown has fallen from our head. Woe to us, for we have sinned!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Because of this, our hearts are faint; because of these, our eyes grow dim—
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
because of Mount Zion, which lies desolate, patrolled by foxes.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
You, O LORD, reign forever; Your throne endures from generation to generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Why have You forgotten us forever? Why have You forsaken us for so long?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Restore us to Yourself, O LORD, so we may return; renew our days as of old,
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
unless You have utterly rejected us and remain angry with us beyond measure.
