Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, O Jehovah, what has come upon us. Behold, and see our reproach.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance is turned to strangers, our houses to aliens.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We are orphans and fatherless. Our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
We have drunken our water for money. Our wood is sold to us.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Our pursuers are upon our necks. We are weary, and have no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given the hand to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers sinned, and are not, and we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants rule over us. There is none to deliver us out of their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
We get our bread at the peril of our lives, because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin is black like an oven, because of the burning heat of famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
They ravished the women in Zion, the virgins in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Rulers were hanged up by their hand. The faces of elders were not honored.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
The young men bore the mill, and the sons stumbled under the wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The elders have ceased from the gate, the young men from their music.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
The joy of our heart is ceased, our dance is turned into mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown has fallen from our head. Woe to us! For we have sinned.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
For this our heart is faint. For these things our eyes are dim,
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
for the mountain of Zion, which is desolate. The foxes walk upon it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Thou, O Jehovah, abide forever. Thy throne is from generation to generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Why do thou forget us forever, and forsake us so long time?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Turn thou us back to thee, O Jehovah, and we shall be turned back. Renew our days as of old.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
But thou have utterly rejected us. Thou are very angry against us.
