Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Gedenk, HEERE, wat ons geschied is, aanschouw het, en zie onzen smaad aan.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Ons erfdeel is tot de vreemdelingen gewend, onze huizen tot de uitlanders.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Wij zijn wezen zonder vader, onze moeders zijn als de weduwen.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Ons water moeten wij voor geld drinken; ons hout komt ons op prijs te staan.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Wij lijden vervolging op onze halzen; zijn wij woede, men laat ons geen rust.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Wij hebben den Egyptenaar de hand gegeven, en den Assyrier, om met brood verzadigd te worden.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Onze vaders hebben gezondigd, en zijn niet meer, en wij dragen hun ongerechtigheden.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Knechten heersen over ons; er is niemand, die ons uit hun hand rukke.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Wij moeten ons brood met gevaar onzes levens halen, vanwege het zwaard der woestijn.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Onze huid is zwart geworden gelijk een oven, vanwege den geweldigen storm des hongers.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Zij hebben de vrouwen te Sion verkracht, en de jonge dochters in de steden van Juda.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
De vorsten zijn door hunlieder hand opgehangen; de aangezichten der ouden zijn niet geeerd geweest.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Zij hebben de jongelingen weggenomen, om te malen, en de jongens struikelen onder het hout.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
De ouden houden op van de poort, de jongelingen van hun snarenspel.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
De vreugde onzes harten houdt op, onze rei is in treurigheid veranderd.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
De kroon onzes hoofds is afgevallen; o wee nu onzer, dat wij zo gezondigd hebben!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Daarom is ons hart mat, om deze dingen zijn onze ogen duister geworden.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Om des bergs Sions wil, die verwoest is, waar de vossen op lopen.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Gij, o HEERE, zit in eeuwigheid, Uw troon is van geslacht tot geslacht.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Waarom zoudt Gij ons steeds vergeten? Waarom zoudt Gij ons zo langen tijd verlaten?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
HEERE, bekeer ons tot U, zo zullen wij bekeerd zijn; vernieuw onze dagen als van ouds.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Want zoudt Gij ons ganselijk verwerpen? Zoudt Gij zozeer tegen ons verbolgen zijn?
