< Jeremiás sir 5 >

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Herre! kom i Hu, hvad der er sket os; sku ned og se vor Forhaanelse!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Vor Arv er gaaet over til fremmede, vore Huse til Udlændinge.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Vi ere blevne faderløse, uden Fader, vore Mødre ere som Enker.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Vandet, vi drikke, købe vi for Penge; vort Brænde kommer til os for Betaling.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Man er os paa Halsen, vi forfølges; vi blive trætte og faa ikke Hvile.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Vi have rakt Haanden imod Ægypten, imod Assyrien for at mættes af Brød.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Vore Fædre have syndet, de ere ikke mere, og vi bære deres Misgerninger.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Trælle herske over os; der er ingen, som frier af deres Haand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Vi hente vort Brød med Fare for vort Liv, formedelst Sværdet i Ørken.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Vor Hud er forbrændt som en Ovn, af Hungerens Glød.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
De krænke Kvinderne i Zion, Jomfruerne i Judas Stæder.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Fyrster ere hængte af deres Haand, Oldingers Person bliver ikke æret.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Unge Karle maatte tage fat paa Kværnen, og Drenge segnede under Byrden af Ved.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
De Ældste have hørt op med at sidde i Porten, de unge Karle med deres Strengeleg.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Vort Hjertes Glæde er hørt op, vor Dans er vendt om til Sorrig.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Vort Hoveds Krone er affalden; o ve os! thi vi have syndet.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Derfor er vort Hjerte sygt, derfor ere vore Øjne formørkede:
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
For Zions Bjergs Skyld, som er øde, Ræve løbe derpaa.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Du, Herre! du bliver evindelig, din Trone fra Slægt til Slægt.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Hvorfor vil du glemme os evindelig? forlade os saa lang en Tid?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Herre! før os tilbage til dig, saa ville vi vende tilbage, forny vore Dage som i fordums Tid!
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Thi mon du aldeles har forkastet os? mon du er saa saare vred paa os?

< Jeremiás sir 5 >