Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Spomeni se, Jahve, što nas je snašlo, pogledaj, vidi sramotu našu!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Baština naša pade u ruke strancima, domovi naši pripadoše tuđincima.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Siročad smo: oca nemamo, majke su nam kao udovice.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Vodu što pijemo plaćamo novcem, i za drvo valja nam platiti.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Jaram nam je o vratu, gone nas, iscrpljeni smo, ne daju nam predahnuti.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Pružamo ruke k Egiptu i Asiriji da se kruha nasitimo.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Oci naši zgriješiše i više ih nema, a mi nosimo krivice njihove.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Robovi nama zapovijedaju, a nitko da nas izbavi iz ruku njihovih.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Kruh svoj donosimo izlažući život maču u pustinji.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Koža nam gori kao peć užarena, ognjicom od plamena gladi.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Oskvrnuli su žene na Sionu i djevice u gradovima judejskim.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Svojim su rukama vješali knezove, ni lica staračka nisu poštivali.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Mladići su nosili žrvnjeve, djeca padala pod bremenom drva.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Starci su ostavili vrata, mladići više ne sviraju na lirama.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Radosti nesta iz naših srdaca, naš ples se pretvori u tugovanje.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Pao je vijenac s naše glave, jao nama što zgriješismo!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Evo zašto nam srce boluje, evo zašto nam oči se zastiru:
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
zato što Gora sionska opustje i po njoj se šuljaju šakali.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Ali ti, Jahve, ostaješ zauvijek, tvoj je prijesto od koljena do koljena.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Zašto da nas zaboraviš zauvijek, da nas ostaviš za mnoge dane?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Vrati nas k sebi, Jahve, obratit ćemo se, obnovi dane naše kao što nekoć bijahu.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Il' nas hoćeš sasvim zabaciti i na nas se beskrajno srditi?
