Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Jag är en man som har prövat elände under hans vredes ris.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Mig har han fört och låtit vandra genom mörker och genom ljus.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Ja, mot mig vänder han sin hand beständigt, åter och åter.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Han har uppfrätt mitt kött och min hud, han har krossat benen i mig.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Han har kringskansat och omvärvt mig med gift och vedermöda.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
I mörker har han lagt mig såsom de längesedan döda.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Han har kringmurat mig, så att jag ej kommer ut, han har lagt på mig tunga fjättrar.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Huru jag än klagar och ropar, tillstoppar han öronen för min bön.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Med huggen sten har han murat för mina vägar, mina stigar har han gjort svåra.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
En lurande björn är han mot mig, ett lejon som ligger i försåt.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Han förde mig på villoväg och rev mig i stycken, förödelse lät han gå över mig.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Han spände sin båge och satte mig upp till ett mål för sin pil.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Ja, pilar från sitt koger sände han in i mina njurar.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Jag blev ett åtlöje för hela mitt folk en visa för dem hela dagen.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Han mättade mig med bittra örter, han gav mig malört att dricka.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Han lät mina tänder bita sönder sig på stenar, han höljde mig med aska.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Ja, du förkastade min själ och tog bort min frid; jag visste ej mer vad lycka var.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Jag sade: "Det är ute med min livskraft och med mitt hopp till HERREN."
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Tänk på mitt elände och min husvillhet, på malörten och giftet!
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Stadigt tänker min själ därpå och är bedrövad i mig.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Men detta vill jag besinna, och därför skall jag hoppas:
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
HERRENS nåd är det att det icke är ute med oss, ty det är icke slut med hans barmhärtighet.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Den är var morgon ny, ja, stor är din trofasthet.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
HERREN är min del, det säger min själ mig; därför vill jag hoppas på honom.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
HERREN är god mot dem som förbida honom, mot den själ som söker honom.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Det är gott att hoppas i stillhet på hjälp från HERREN.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Det är gott för en man att han får bära ett ok i sin ungdom.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Må han sitta ensam och tyst, när ett sådant pålägges honom.
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Må han sänka sin mun i stoftet; kanhända finnes ännu hopp.
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Må han vända kinden till åt den som slår honom och låta mätta sig med smälek.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Ty Herren förkastar icke för evig tid;
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
utan om han har bedrövat, så förbarmar han sig igen, efter sin stora nåd.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Ty icke av villigt hjärta plågar han människors barn och vållar dem bedrövelse.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Att man krossar under sina fötter alla fångar i landet,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
att man vränger en mans rätt inför den Högstes ansikte,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
att man gör orätt mot en människa i någon hennes sak, skulle Herren icke se det?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Vem sade, och det vart, om det ej var Herren som bjöd?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Kommer icke från den Högstes mun både ont och gott?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Varför knorrar då en människa här i livet, varför en man, om han drabbas av sin synd?
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Låtom oss rannsaka våra vägar och pröva dem och omvända oss till HERREN.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Låtom oss upplyfta våra hjärtan, såväl som våra händer, till Gud i himmelen.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Vi hava varit avfälliga och gensträviga, och du har icke förlåtit det.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Du har höljt dig i vrede och förföljt oss, du har dräpt utan förskoning.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Du har höljt dig i moln, så att ingen bön har nått fram.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Ja, orena och föraktade låter du oss stå mitt ibland folken.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Alla våra fiender spärra upp munnen emot oss.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Faror och fallgropar möta oss fördärv och skada.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Vattenbäckar rinna ned från mitt öga för dottern mitt folks skada.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Mitt öga flödar utan uppehåll och förtröttas icke,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
till dess att HERREN blickar ned från himmelen och ser härtill.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mitt öga vållar mig plåga för alla min stads döttrars skull.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Jag bliver ivrigt jagad såsom en fågel av dem som utan sak äro mina fiender.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
De vilja förgöra mitt liv här i djupet, de kasta stenar på mig.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Vatten strömma över mitt huvud, jag säger: "Det är ute med mig."
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Jag åkallar ditt namn, o HERRE, har underst i djupet.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Du hör min röst; tillslut icke ditt öra, bered mig lindring, då jag nu ropar.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Ja, du nalkas mig, när jag åkallar dig; du säger: "Frukta icke."
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Du utför, Herre, min själs sak, du förlossar mitt liv.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Du ser, HERRE, den orätt mig vederfares; skaffa mig rätt.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Du ser all deras hämndgirighet, alla deras anslag mot mig.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Du hör deras smädelser, HERRE, alla deras anslag mot mig.
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Vad mina motståndare tala och tänka ut är beständigt riktat mot mig.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Akta på huru de hava mig till sin visa, evad de sitta eller stå upp.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Du skall giva dem vedergällning, HERRE, efter deras händers verk.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Du skall lägga ett täckelse över deras hjärtan; din förbannelse skall komma över dem.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Du skall förfölja dem i vrede och förgöra dem, så att de ej bestå under HERRENS himmel.
