Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Jag är en elände man, den hans grymhets ris se måste.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Han hafver ledt mig, och låtit mig gå i mörkrena, och icke i ljusena.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Han hafver vändt sina hand emot mig, och handlar fast annorlunda med mig alltid.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Han hafver gjort mitt kött och mina hud gammal, och sönderslagit min ben.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Han hafver byggt emot mig, och bevefvat mig uti galla och mödo.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Han hafver lagt mig uti mörkret, lika som de döda i verldene.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Han hafver innemurat mig, så att jag icke utkomma kan, och satt mig uti hårda fjettrar.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Och om jag än ropade och både, så stoppar han öronen till för mina bön.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Han hafver igenmurat min väg med huggen sten, och mina stigar igentäppt.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Han hafver vaktat efter mig lika som en björn, lika som ett lejon i lönlig rum.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Han hafver låtit mig fela om vägen; han hafver rifvit mig i stycken sönder, och tillintetgjort.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Han hafver spänt sin båga, och satt mig; såsom ett mål för pilenom.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Han hafver utaf kogret låtit skjuta mig i mina njurar.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Jag är vorden till spott allo mino folke, och deras dagliga visa.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Han hafver måttat mig med bitterhet, och gifvit mig malört dricka.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Han hafver slagit mina tänder sönder i små stycke, och vältrat mig uti asko.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Min själ är fördrifven ifrå fridenom; goda, dagar måste jag förgäta.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Jag sade: Mitt hopp är ute, att jag någon tid mer skall vara när Herranom.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Kom dock ihåg, huru jag är elände och öfvergifven, och malört och galla druckit hafver.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Du varder ju deruppå tänkandes; ty min själ säger mig det.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Det lägger jag på hjertat, derföre hoppas mig ännu.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Herrans mildhet är det, att ännu icke är ute med oss; hans barmhertighet hafver än nu icke ända;
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Utan hon är hvar morgon ny, och din trohet är stor.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Herren är min del, säger min själ; derför vill jag hoppas uppå honom.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Ty Herren är god dem som hoppas uppå honom, och den själ som frågar efter honom.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Det är en kostelig ting, att man är tålig, och hoppas uppå Herrans hjelp.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Det är en kostelig ting, att man drager oket i ungdomen;
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Att en, som öfvergifven är, hafver tålamod, när honom något uppåkommer;
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Och sätter sin mun uti stoft, och vänter efter hoppet;
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Och låtter slå sig vid kindbenet, och lägger mycken försmädelse uppå sig.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Ty Herren drifver icke ifrå sig evinnerliga;
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
Utan han bedröfvar väl; men han förbarmar sig igen, efter sin stora mildhet.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Ty han plågar och bedröfvar icke menniskona af hjertat;
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Lika som han ville platt undertrycka låta de elända på jordene;
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
Och låta deras sak för Gudi orätta vara;
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Och dem falskeliga döma låta, lika som Herren såge det intet.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Ho tör då säga, att sådant sker utan Herrans befallning;
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Och att hvarken ondt eller godt kommer igenom hans befallning?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Hvi knorra då menniskorna alltså, medan de lefva? Hvar och en knorre emot sina synder.
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Och låt oss ransaka och söka vårt väsende, och omvända oss till Herran.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Låt oss upplyfta vår hjerta, samt med händerna, till Gud i himmelen.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Vi, vi hafve syndat, och olydige varit; derföre hafver du med rätta intet skonat;
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Utan du hafver förmörkrat oss med vrede, och förföljt och dräpit utan barmhertighet.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Du hafver betäckt dig med en sky, att ingen bön derigenom komma kunde.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Du hafver gjort oss till träck och slemhet ibland folken.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Alle våre fiender gapa med munnen emot oss.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Vi varde förtryckte och plågade med förskräckelse och ångest.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Min ögon rinna med vattubäcker, öfver mins folks dotters jämmer.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Min ögon flyta, och kunna icke aflåta; ty der är ingen återvända;
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Tilldess Herren af himmelen skådar härned, och ser dertill.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mitt öga fräter mig lifvet bort, för alla mins stads döttrars skull.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Mine fiender hafva besnärt mig, lika som en fågel, utan sak.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
De hafva förgjort mitt lif uti ene kulo, och kastat uppå mig stenar.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
De hafva ock begjutit mitt hufvud med vatten; då sade jag: Nu är det platt ute med mig.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Men jag åkallade ditt Namn, Herre, nedan utu kulone;
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Och du hörde mina röst: Bortgöm icke din öron för mitt suckande och ropande.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Nalka dig till mig, när jag åkallar dig och säg; Frukta dig intet.
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Uträtta, du Herre, mins själs sak, och förlossa mitt lif.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Herre, se dock till, huru orätt mig sker, och hjelp mig till min rätt.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Du ser alla deras hämnd, och alla deras tankar emot mig.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Herre, du hörer deras försmädelse, och alla deras tankar öfver mig;
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Mina motståndares läppar, och deras rådslag emot mig dagliga.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Se dock, ehvad de sig lägga eller uppstå, så qväda de visor om mig.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Vedergäll dem, Herre, såsom de förtjent hafva.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Låt dem deras hjerta förskräckas och känna dina banno.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Förfölj dem med grymhet, och förgör dem under Herrans himmel.
