Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Yo soy un hombre que vio aflicción en la vara de su enojo.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Guióme, y me llevó en tinieblas, mas no en luz.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Ciertamente contra mí volvió, y revolvió su mano todo el día.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Hizo envejecer mi carne y mi piel: quebrantó mis huesos.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Edificó contra mí, y cercó me de tóxico, y de trabajo.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Asentóme en oscuridades como los muertos para siempre.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Cercóme de seto, y no saldré: agravó mis grillos.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Aun cuando clamé, y di voces, cerró mi oración.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Cercó de seto mis caminos a piedra tajada: torció mis senderos.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Oso que asecha fue para mí, león en escondrijos.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Torció mis caminos, y despedazóme: tornóme asolado.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Su arco entesó, y púsome como blanco a la saeta.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Hizo entrar en mis riñones la saetas de su aljaba.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Fui escarnio a todo mi pueblo, canción de ellos todos los días.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Hartóme de amarguras, embriagóme de ajenjos.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Quebróme los dientes con cascajo, cubrióme de ceniza.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Y mi alma se alejó de la paz, olvidéme del bien.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Y dije: Pereció mi fortaleza, y mi esperanza de Jehová.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Acuérdate de mi aflicción, y de mi abatimiento, del ajenjo, y de la hiel.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Acordándose se acordará, porque mi alma es humillada en mí.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Esto reduciré a mi corazón; por tanto esperaré.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Misericordias de Jehová son, que no somos consumidos; porque sus misericordias nunca desfallecieron.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Nuevas cada mañana: grande es tu fe.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Mi parte es Jehová, dijo mi alma: por tanto a él esperaré.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Bueno es Jehová a los que en él esperan, al alma que le buscare.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Bueno es esperar callando en la salud de Jehová.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Bueno es al varón, si llevare el yugo desde su mocedad.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Asentarse ha solo, y callará; porque llevó sobre sí.
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Pondrá su boca en el polvo, si quizá habrá esperanza.
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Dará la mejilla al que le hiriere: hartarse ha de afrenta.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Porque el Señor no desechará para siempre.
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
Antes si afligiere, también se compadecerá según la multitud de sus misericordias.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Porque no aflige, ni congoja de su corazón a los hijos de los hombres.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Para desmenuzar debajo de sus pies todos los encarcelados de la tierra;
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
Para hacer apartar el derecho del hombre delante de la presencia del Altísimo;
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Para trastornar al hombre en su causa, el Señor no lo sabe.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
¿Quién será pues aquel que diga, que vino algo que el Señor no mandó?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
¿De la boca del Altísimo no saldrá malo ni bueno?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
¿Por qué pues tiene dolor el hombre viviente, el hombre en su pecado?
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Escudriñemos nuestros caminos, y busquemos, y volvámonos a Jehová.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Levantemos nuestros corazones con las manos a Dios en los cielos.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Nosotros habemos rebelado, y fuimos desleales: por tanto tú no perdonaste.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Tendiste la ira, y perseguístenos; mataste, no perdonaste.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Cubrístete de nube, porque no pasase la oración.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Raedura y abominación nos tornaste en medio de los pueblos.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Todos nuestros enemigos abrieron sobre nosotros su boca.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Temor, y lazo fue a nosotros, asolamiento, y quebrantamiento.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Ríos de aguas echan mis ojos por el quebrantamiento de la hija de mi pueblo.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Mis ojos destilan, y no cesan; porque no hay relajación,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Hasta que Jehová mire, y vea desde los cielos.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mis ojos contristaron a mi alma por todas las hijas de mi ciudad.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Cazando me cazarón mis enemigos como a ave, sin porqué.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Ataron mi vida en mazmorra, y pusieron piedra sobre mí.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Aguas vinieron de avenida sobre mi cabeza: yo dije: Muerto soy.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Invoqué tu nombre, o! Jehová, desde la cárcel profunda.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Oíste mi voz: no escondas tu oído a mi clamor, para que yo respire.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Acercástete el día que te invoqué: dijiste: No temas.
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Pleiteaste, Señor, la causa de mi alma, redimiste mi vida.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Tú has visto, o! Jehová, mi sin razón: pleitea mi causa.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Tú has visto, toda su venganza, todos sus pensamientos contra mí.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Tu has oído la afrenta de ellos, o! Jehová, todos sus pensamientos contra mí:
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Los dichos de los que se levantaron contra mí, y su pensamiento contra mí siempre.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Su sentarse, y su levantarse mira: yo soy su canción.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Págales paga, o! Jehová, según la obra de sus manos.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Dáles ansia de corazón, dáles tu maldición.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Persíguelos en furor, y quebrántalos de debajo de los cielos, o! Jehová.
