< Jeremiás sir 3 >
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Jaz sem človek, ki je videl stisko s palico njegovega besa.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Vodil me je in me privedel v temo, toda ne v svetlobo.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Zagotovo je obrnjen zoper mene; svojo roko je obračal zoper mene ves dan.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Postaral je moje meso in mojo kožo, zlomil je moje kosti.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Zidal je zoper mene in me obdal z žolčem in muko.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Postavil me je v temne kraje, kakor tiste, ki so mrtvi od davnine.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Ogradil me je naokoli, da ne morem priti ven. Mojo verigo je naredil težko.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Tudi ko jokam in vpijem, on ustavlja mojo molitev.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Moje steze je obdal s klesanim kamnom, moje poti je storil sprijene.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Bil mi je kakor medved, ki preži v zasedi in kakor lev na skrivnih krajih.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Moje poti je obrnil vstran in me raztrgal. Naredil me je zapuščenega.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Upognil je svoj lok in me postavil kakor tarčo za puščico.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Puščicam svojega tula je storil, da vstopijo v mojo notranjost.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Bil sem v posmeh vsemu svojemu ljudstvu in ves dan njihova pesem.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Nasičeval me je z grenkobo, opijanjal me je s pelinom.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Prav tako je moje zobe zlomil z ostrimi kamni, pokril me je s pepelom.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Mojo dušo si odstranil daleč stran od miru. Pozabil sem uspevanje.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Rekel sem: »Moja moč in moje upanje je izginilo od Gospoda,
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
spominjajoč se moje stiske in moje bede, pelina in žolča.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Moja duša jih ima še vedno v spominu in je ponižana v meni.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
To si ponovno kličem v svoj um, zato imam upanje.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
To je od Gospodovih milosti, da nismo použiti, ker njegova sočutja ne odnehajo.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Ta so nova vsako jutro. Velika je tvoja zvestoba.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Gospod je moj delež, pravi moja duša, zato bom upal vanj.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Gospod je dober vsem tistim, ki čakajo nanj; duši, ki ga išče.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Dobro je, da bi človek upal in tiho čakal na Gospodovo rešitev duše.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Dobro je za človeka, da nosi jarem v svoji mladosti.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Sedi sam in molči, ker ga je nosil na sebi.
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Svoja usta polaga v prah, morda bi bilo lahko še upanje.
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Svoje lice daje tistemu, ki ga udarja, napolnjen je z grajo.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Kajti Gospod ne bo zavrgel na veke,
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
toda čeprav je povzročil žalost, bo vendar imel sočutje glede na množico svojih usmiljenj.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Kajti on ni voljan prizadeti niti užalostiti človeških otrok.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Da bi pod svojimi stopali zdrobil vse jetnike zemlje,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
da bi odvrnil človekovo pravico pred obrazom Najvišjega,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
da človeka spodkoplje v njegovi pravdi, [tega] Gospod ne odobrava.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Kdo je tisti, ki pravi in se to zgodi, ko Gospod tega ne zapove?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Iz ust Najvišjega ne izhaja zlo in dobro?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Zakaj se živeči človek pritožuje, človek zaradi kaznovanja svojih grehov?
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Preiščimo in preizkusimo svoje poti in se ponovno obrnimo h Gospodu.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Vzdignimo svoja srca s svojimi rokami k Bogu v nebesih.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Pregrešili smo se in uprli. Ti nisi oprostil.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Pokril si [nas] s svojo jezo in nas preganjal. Umoril si, nisi se usmilil.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Pokril si se z oblakom, da naša molitev ne bi šla skozi.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Naredil si nas kakor izvržek in zavrnitev v sredi ljudstev.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Vsi naši sovražniki so odprli svoja usta zoper nas.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Strah in zanka sta prišla nad nas, opustošenje in uničenje.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Moje oko teče navzdol z rekami voda, zaradi uničenja hčere mojega ljudstva.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Moje oko se izliva in ne preneha, brez kakršnegakoli predaha,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
dokler Gospod ne pogleda dol in ne pogleda iz nebes.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Moje oko prizadeva moje srce, zaradi vseh hčera mojega mesta.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Moji sovražniki so me boleče preganjali kakor ptico, brez vzroka.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Moje življenje so odsekali v grajski ječi in name vrgli kamen.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Vode so mi tekle čez glavo; potem sem rekel: »Odsekan sem.«
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Klical sem k tvojemu imenu, oh Gospod, iz globine grajske ječe.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Slišal si moj glas. Ne skrivaj svojega ušesa ob mojem dihanju, ob mojem klicu.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Priteguješ me na dan, ko sem klical k tebi. Ti praviš: »Ne boj se.«
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Oh Gospod, zagovarjal si pravde moje duše, odkupil si moje življenje.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Oh Gospod, videl si mojo krivico. Ti sodi mojo pravdo.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Videl si vse njihovo maščevanje in vse njihove zamisli zoper mene.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Slišal si njihovo grajo, oh Gospod in vse njihove zamisli zoper mene;
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
ustnice tistih, ki se vzdigujejo zoper mene in njihovo premišljevanje zoper mene ves dan.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Glej, njihovo usedanje in njihovo vzdigovanje; jaz sem njihova glasba.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Vrni jim povračilo, oh Gospod, glede na delo njihovih rok.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Daj jim bridkost srca, svoje prekletstvo nad njimi.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Preganjaj jih in jih uniči v jezi izpod Gospodovih nebes.