Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Eg er mannen som naudi såg under hans vreide-ris.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Meg hev han ført og late ferdast i myrker og ikkje i ljos.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Berre mot meg vender han si hand upp att og upp att heile dagen.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Han hev late meg eldast i hold og hud, han hev krasa mine bein.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Han bygde att for meg og ringa meg inn med beiska og møda.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
I myrkret hev han set meg, lik deim som longe er daude.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Han mura att for meg, so eg kjem meg ikkje ut; tunge gjorde han mine lekkjor.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Endå eg kallar og ropar, let han att for mi bøn.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Han mura fyre mine vegar med tilhoggen stein, gjorde det uført på min stig.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Ein lurande bjørn var han mot meg, ei løva i løyne.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Til villstig gjorde han min veg; han reiv meg sund og lagde meg i øyde.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Han spente sin boge og sette meg til skotmål for si pil.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Han let renna inni mine nyro pilehus-sønerne sine.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Eg vart til lått for alt mitt folk, deira nidvisa heile dagen.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Han metta meg med beiske urter, han gav meg malurt å drikka.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Han let meg knasa mine tenner på småstein, han grov meg ned i oska.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Og du støytte burt frå fred mi sjæl; eg gløymde kor det var å hava det godt.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Og eg sagde: «Det er ute med mi kraft og med mi von til Herren.»
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Kom i hug mi naud og mi utlægd - malurt og beiska.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Ho minnest det, sjæli mi, og er nedbøygd i meg.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Dette vil eg leggja meg på hjarta, og difor vil eg vona:
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Herrens nåde det er, at det ikkje er ute med oss, for hans miskunn er enn ikkje all.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Kvar morgon er ho ny, å, stor er din truskap.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Min lut er Herren, segjer mi sjæl; difor vonar vil eg vona på honom.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Herren er god med deim som ventar på honom, med den sjæl som søkjer honom.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Det er godt å vera still for Herren og venta på hans frelsa.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Det er godt for mannen at han ber ok i sin ungdom,
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
at han sit einsleg og tegjande, når han legg det på,
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
at han luter seg med munnen mot moldi - kann henda det enn er von -
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
at han held fram si kinn til slag, let seg metta med svivyrda.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
For Herren støyter ikkje æveleg burt.
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
For um han legg på sorg, so miskunnar han endå etter sin store nåde.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
For det er ikkje av hjarta han legg møda og sorg på mannsborni.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
At dei krasar under fot alle fangar i landet,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
at dei rengjer retten for mannen framfor åsyni til den Høgste,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
at ein gjer urett mot ein mann i hans sak - ser ikkje Herren slikt?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Kven tala, og det vart, um Herren ikkje baud?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Kjem ikkje frå munnen til den Høgste både vondt og godt?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Kvi skal eit livande menneskje klaga? Kvar syrgje yver si synd!
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Lat oss ransaka våre vegar og røyna deim og venda oss til Herren!
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Lat oss lyfta våre hjarto likeins som våre hender til Gud i himmelen!
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Me hev synda og vore ulyduge, du hev ikkje tilgjeve.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Du sveipte deg i vreide og elte oss, du slo i hel utan nåde.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
I skyer sveipte du deg, so ingi bøn rakk fram.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Til skarn og styggje hev du gjort oss midt imillom folki.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Dei spila upp sitt gap imot oss, alle våre fiendar.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Gruv og grav det vart vår lut, øyding og tjon.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Tårebekkjer strøymer or mitt auga for tjonet på mitt folks dotter.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Mitt auga sirenn, roar seg ikkje,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
fyrr Herrens skodar etter og ser frå himmelen.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mitt auga gjer meg hjarte-ilt for kvar ei av døtterne i min by.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Dei jaga og elte meg som ein fugl, dei som var mine fiendar utan orsak.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Dei vilde taka livet av meg nede i brunnen, dei kasta stein på meg.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Vatnet flødde yver mitt hovud, eg sagde: «Det er ute med meg.»
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Eg påkalla ditt namn, Herre, utor den djupe hola.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Mi røyst høyrde du; haldt deg ikkje for øyro når eg ropar um lindring.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Du var nær den dagen eg kalla på deg; du sagde: «Ikkje ottast!»
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Du, Herre, hev ført saki for mi sjæl, du hev løyst ut mitt liv.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Du, Herre, hev set kva urett eg leid; å, døm i mi sak!
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Du hev set all deira hemnhug, alle deira løynderåder mot meg.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Du hev høyrt deira svivyrdingar, alle deira løynderåder mot meg,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
det mine motstandarar sagde og tenkte imot meg dagen lang.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Ansa på deim, når dei sit og når dei stend! um meg gjer dei nidvisor.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Du, Herre, vil gjeva deim av same slag som deira hender hev gjort.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Du vil leggja eit sveip yver deira hjarta, du vil bannstøyta deim.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Du vil elta deim i vreide, og tyna deim so dei ikkje bid meir under Herrens himmel.
