< Jeremiás sir 3 >

1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Es esmu tas vīrs, kas redzējis bēdas caur viņa dusmības rīksti.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Viņš mani vedis un licis iet tumsībā un ne gaismā.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Tiešām, pret mani Viņš turējis Savu roku arvien atkal cauru dienu.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Manu miesu un manu ādu Viņš darījis vecu, manus kaulus Viņš satriecis.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Viņš pret mani cēlis un ap mani stādījis žulti un rūgtumu.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Tumsā Viņš mani nolicis, tā kā tos, kas sen miruši.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Viņš mani aizmūrējis, ka es nevaru iziet, Viņš mani licis grūtos pinekļos.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Un jebšu es saucu un brēcu, tomēr Viņš aizslēdz Savas ausis priekš manas lūgšanas.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Viņš manu ceļu aizmūrējis ar izcirstiem akmeņiem, Viņš manas tekas aizķīlājis.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Viņš ir glūnējis uz mani kā lācis, kā lauva slepenās vietās.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Viņš man no ceļa licis noklīst, Viņš mani saplosījis, Viņš mani postījis.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Viņš savu stopu uzvilcis un mani bultai licis par mērķi.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Viņš savas bultas iešāvis manās īkstīs.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Es visiem saviem ļaudīm esmu par apsmieklu, viņiem par dziesmiņu cauru dienu.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Viņš mani ēdinājis ar rūgtumiem, Viņš mani dzirdinājis ar vērmelēm.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Viņš manus zobus ar zvirgzdiem(grants akmeņiem) sagrūdis, Viņš mani aprausis ar pelniem.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Tu manai dvēselei esi atņēmis mieru, man labums jāaizmirst.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Tad es sacīju: mana drošība un mana cerība uz To Kungu ir pagalam.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Piemini manas bēdas un manu grūtumu, tās vērmeles un to žulti.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Pieminēdama to piemin mana dvēsele un zemojās iekš manis.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
To es likšu pie savas sirds, tāpēc es gribu cerēt.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Tā Kunga žēlastība to dara, ka mēs vēl neesam pagalam, jo Viņa apžēlošanās ir bez gala.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Tā ir ik rītu jauna, Tava uzticība ir ļoti liela.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Tas Kungs ir mana daļa, saka mana dvēsele, tādēļ es gribu cerēt uz Viņu.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Tas Kungs ir labs tiem, kas uz Viņu gaida, tai dvēselei, kas Viņu meklē.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Tā ir laba lieta, klusā garā gaidīt uz Tā Kunga palīdzību.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Tas ir labi cilvēkam, ka viņš jūgu nes savā jaunībā.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Viņš sēž vientulis un cieš klusu, kad tam nasta uzlikta,
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Lai krīt uz savu muti pīšļos, - varbūt vēl cerība, -
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Lai padod savu vaigu tam, kas viņu sit, un saņem nievāšanas papilnam.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Jo Tas Kungs neatmet mūžīgi.
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
Bet Viņš gan apbēdina, un tad Viņš apžēlojās pēc Savas lielās žēlastības.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Jo ne no Savas sirds Viņš moka un apbēdina cilvēka bērnus.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Kad apakš kājām min visus cietumniekus virs zemes,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
Kad loka vīra tiesu tā Visuaugstākā priekšā,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Kad pārgroza cilvēka tiesu, vai Tas Kungs to neredz?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Kas ko sacījis un tas noticis, ko Tas Kungs nav pavēlējis?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Vai no tā Visuaugstākā mutes nenāk labums un ļaunums?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Ko tad cilvēks kurn visu savu mūžu? Ikviens lai kurn pret saviem grēkiem.
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Izmeklēsim un pārbaudīsim savus ceļus un atgriezīsimies pie Tā Kunga.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Pacelsim savu sirdi un savas rokas uz Dievu debesīs (sacīdami):
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Mēs esam grēkojuši un esam bijuši neklausīgi, tāpēc Tu neesi žēlojis.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Tu esi ģērbies dusmībā un mūs vajājis, nokāvis un neesi žēlojis.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Tu ar padebesi esi apsedzies, ka lūgšana nevarēja tikt cauri.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Tu mūs esi licis par mēsliem un īgnumu tautu vidū.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Visi mūsu ienaidnieki atpleš savu muti pret mums.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Bailes un bedre nāk pār mums, nelaime un posts.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Manas acis plūst kā ūdens upes manas tautas meitas posta dēļ.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Manas acis plūst un nevar stāties, mitēšanās nav,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Tiekams Tas Kungs no debesīm skatīsies un ņems vērā.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mana acs dara grūti manai dvēselei visu manas pilsētas meitu dēļ.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Mani ienaidnieki vajāt mani vajājuši kā putnu bez vainas.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Tie manu dzīvību nomaitājuši bedrē un akmeņus metuši uz mani.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Ūdeņi plūda pār manu galvu; tad es sacīju: nu esmu pagalam.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Es piesaucu, ak Kungs, Tavu vārdu no dziļās bedres,
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Un Tu paklausīji manu balsi. Tu neapslēpi Savu ausi no manām vaimanām, no manas kliegšanas.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Tu nāci tuvu klāt tai dienā, kad es Tevi piesaucu, un sacīji: “Nebīsties!”
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Tu, Kungs, iztiesā manas dvēseles tiesu, Tu izpestī manu dzīvību.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Tu, Kungs, redzi to netaisnību, kas man notiek, - tiesā tu manu tiesu!
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Tu redzi visu viņu atriebšanos, visas viņu domas pret mani.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Tu, Kungs, dzirdi viņu nievāšanu, visas viņu domas pret mani,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Manu pretinieku lūpas un viņu domas pret mani cauru dienu.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Lūko jel: Vai tie sēž vai ceļas, es esmu viņu dziesmiņa.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Tu tiem atmaksāsi, Kungs, maksu pēc viņu roku darbiem.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Tu tiem dosi apstulbotu sirdi, - Tavi lāsti lai ir pār viņiem!
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Tu tos vajāsi ar dusmību un tos izdeldēsi apakš Tā Kunga debesīm.

< Jeremiás sir 3 >