Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Ich bin der Mann, der Elend erlebt hat durch die Rute seines Zornes;
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
mich hat er geführt und getrieben in Finsternis und tiefes Dunkel;
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
nur gegen mich kehrt er immer wieder seine Hand Tag für Tag!
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Mein Fleisch und meine Haut hat er hinschwinden lassen, meine Glieder zerschlagen;
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
aufgetürmt hat er rings um mich Gift und Mühsal;
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
in Finsternis hat er mich versenkt wie die ewig Toten.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Er hat mich ummauert, daß ich keinen Ausweg habe, mich mit schweren Ketten beladen;
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
ob ich auch schreie und rufe: er verschließt sich meinem Flehen.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Er hat meine Wege mit Quadersteinen vermauert, meine Pfade ungangbar gemacht.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Ein lauernder Bär ist er mir gewesen, ein Löwe im Versteck.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Er hat mich auf Irrwegen wandeln lassen und mich zerfleischt, mich verstört;
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
er hat seinen Bogen gespannt und mich als Zielscheibe hingestellt für seine Pfeile,
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
hat die Söhne seines Köchers mir ins Herz dringen lassen.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Meinem ganzen Volk bin ich zum Hohn geworden, ihr Spottlied den ganzen Tag;
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
mit Bitternissen hat er mich gesättigt, mit Wermut mich getränkt.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Meine Zähne hat er mich an Kieseln zerbeißen lassen, mich in den Staub niedergetreten.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Du hast meiner Seele den Frieden entrissen, so daß ich verlernt habe, glücklich zu sein,
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
und ausrufe: »Dahin ist meine Lebenskraft und verloren meine Hoffnung auf den HERRN!«
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Gedenke meines Elends und meiner Irrsale, des Wermuts und des Gifts!
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Ohne Unterlaß denkt meine Seele daran und ist gebeugt in mir.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Dies will ich mir zu Herzen nehmen und darum der Hoffnung leben:
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Die Gnadenerweisungen des HERRN sind noch nicht erschöpft, sein Erbarmen ist noch nicht zu Ende;
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
alle Morgen sind sie neu, groß ist deine Treue.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
»Der HERR ist mein Teil!« bekennt meine Seele; drum will ich auf ihn hoffen.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Gütig ist der HERR gegen die, welche auf ihn harren, gegen ein Herz, das ihn sucht.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Gut ist es, geduldig zu sein und schweigend zu warten auf die Hilfe des HERRN.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Gut ist es für jeden, das Joch schon in seiner Jugend tragen zu lernen;
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
er sitze einsam und schweige, wenn der HERR es ihm auferlegt!
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Er neige seinen Mund in den Staub hinab: vielleicht ist noch Hoffnung vorhanden;
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
er biete ihm, wenn er ihn schlägt, die Wange dar, lasse sich mit Schmach sättigen!
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Denn nicht auf ewig verstößt der HERR,
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
sondern, wenn er Trübsal verhängt hat, erbarmt er sich auch wieder nach seiner großen Güte;
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
denn nicht aus Lust plagt und betrübt er die Menschenkinder.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Wenn man mit Füßen niedertritt alle Gefangenen der Erde,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
wenn man das Recht eines Mannes beugt vor den Augen des Höchsten,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
wenn man einen Menschen in seinem Rechtsstreit ins Unrecht setzt: sollte das der Herr nicht beachten?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Wer kann denn befehlen, daß etwas geschehe, ohne daß der Herr es geboten hat?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Geht nicht aus dem Munde des Höchsten das Glück wie das Unglück hervor?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Was klagt (also) der Mensch, solange er lebt? Ein jeder klage über seine Sünden!
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Laßt uns unsern Wandel prüfen und erforschen und zum HERRN umkehren!
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Laßt uns unser Herz mitsamt den Händen erheben zu Gott im Himmel!
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Wir sind es, die abtrünnig und ungehorsam gewesen sind; du aber hast nicht verziehen,
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
hast dich in Zorn gehüllt und uns verfolgt, hingerafft ohne Schonung;
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
du hast dich in Gewölk gehüllt, so daß kein Gebet hindurchdringen konnte;
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
zu Kehricht und zum Abscheu hast du uns gemacht inmitten der Völker.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Es haben den Mund gegen uns aufgerissen all unsere Feinde;
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Grauen und Grube sind uns zuteil geworden, Verwüstung und Untergang!
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Wasserbäche läßt mein Auge rinnen über die Zertrümmerung der Tochter meines Volkes.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Mein Auge ergießt sich ruhelos in Tränen ohne Aufhören,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
bis der HERR vom Himmel herniederschaue und dareinsehe.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Was ich sehen muß, versetzt mich in Trauer um aller Töchter meiner Stadt willen.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Ach! Wie einen Vogel haben die mich gejagt, die mir ohne Ursache feind sind;
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
sie haben mich in die Grube gestoßen, um mein Leben zu vernichten, und haben Steine auf mich geworfen:
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
die Wasser schlugen mir über dem Haupt zusammen; ich dachte: »Mit mir ist’s aus!«
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Da rief ich deinen Namen an, HERR, tief unten aus der Grube,
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
und du hast mich gehört, als ich zu dir flehte: »Verschließ dein Ohr nicht meinem Hilferuf!«
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Du hast dich mir genaht, als ich dich anrief, hast mir zugerufen: »Fürchte dich nicht!«
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Du, o HERR, hast meine Sache geführt, hast mein Leben gerettet;
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
du, o HERR, hast meine Unbill gesehen: verhilf mir zu meinem Recht!
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Du hast all ihre Rachgier gesehen, all ihre Anschläge gegen mich,
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
hast, o HERR, ihr Schmähen gehört, all ihre Anschläge gegen mich,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
das Gerede meiner Widersacher und ihre täglichen Ränke gegen mich.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Gib acht auf ihr Sitzen und ihr Aufstehen: ihr Spottlied bin ich!
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Du wirst ihnen vergelten, HERR, wie ihre Taten es verdienen,
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
wirst ihnen Verblendung ins Herz geben: dein Fluch komme über sie!
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Du wirst sie im Zorn verfolgen und sie vertilgen unter Gottes Himmel hinweg!
