Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Ich bin ein elender Mann, der die Rute seines Grimmes sehen muß.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Er hat mich geführet und lassen gehen in die Finsternis und nicht ins Licht.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Er hat seine Hand gewendet wider mich und handelt gar anders mit mir für und für.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Er hat mein Fleisch und Haut alt gemacht und mein Gebein zerschlagen.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Er hat mich verbauet und mich mit Galle und Mühe umgeben.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Er hat mich in Finsternis gelegt, wie die Toten in der Welt.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Er hat mich vermauert, daß ich nicht heraus kann, und mich in harte Fesseln gelegt.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Und wenn ich gleich schreie und rufe, so stopft er die Ohren zu vor meinem Gebet.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Er hat meinen Weg vermauert mit Werkstücken und meinen Steig umgekehret.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Er hat auf mich gelauert wie ein Bär, wie ein Löwe im Verborgenen.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Er läßt mich des Weges fehlen. Er hat mich zerstücket und zunichte gemacht.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Er hat seinen Bogen gespannet und mich dem Pfeil zum Ziel gesteckt.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Er hat aus dem Köcher in meine Nieren schießen lassen.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Ich bin ein Spott allem meinem Volk und täglich ihr Liedlein.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Er hat mich mit Bitterkeit gesättiget und mit Wermut getränket.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Er hat meine Zähne zu kleinen Stücken zerschlagen. Er wälzet mich in der Asche.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Meine Seele ist aus dem Frieden vertrieben; ich muß des Guten vergessen.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Ich sprach: Mein Vermögen ist dahin und meine Hoffnung am HERRN.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Gedenke doch, wie ich so elend und verlassen, mit Wermut und Galle getränket bin.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Du wirst ja daran gedenken, denn meine Seele sagt mir's.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Das nehme ich zu Herzen, darum hoffe ich noch.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Die Gute des HERRN ist, daß wir nicht gar aus sind; seine Barmherzigkeit hat noch kein Ende,
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
sondern sie ist alle Morgen neu, und deine Treue ist groß.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Der HERR ist mein Teil, spricht meine Seele, darum will ich auf ihn hoffen.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Denn der HERR ist freundlich dem, der auf ihn harret, und der Seele, die nach ihm fraget.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Es ist ein köstlich Ding, geduldig sein und auf die Hilfe des HERRN hoffen.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Es ist ein köstlich Ding einem Manne, daß er das Joch in seiner Jugend trage,
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
daß ein Verlassener geduldig sei, wenn ihn etwas überfällt,
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
und seinen Mund in den Staub stecke und der Hoffnung erwarte
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
und lasse sich auf die Backen schlagen und ihm viel Schmach anlegen.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Denn der HERR verstößt nicht ewiglich,
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
sondern er betrübet wohl und erbarmet sich wieder nach seiner großen Güte;
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
denn er nicht von Herzen die Menschen plaget und betrübet,
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
als wollte er alle die Gefangenen auf Erden gar unter seine Füße zertreten
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
und eines Mannes Recht vor dem Allerhöchsten beugen lassen
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
und eines Menschen Sache verkehren lassen, gleich als sähe es der HERR nicht.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Wer darf denn sagen, daß solches geschehe ohne des HERRN Befehl,
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
und daß weder Böses noch Gutes komme aus dem Munde des Allerhöchsten?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Wie murren denn die Leute im Leben also? Ein jeglicher murre wider seine Sünde!
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Und laßt uns forschen und suchen unser Wesen und uns zum HERRN bekehren.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Laßt uns unser Herz samt den Händen aufheben zu Gott im Himmel.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Wir, wir haben gesündiget und sind ungehorsam gewesen. Darum hast du billig nicht verschonet,
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
sondern du hast uns mit Zorn überschüttet und verfolget und ohne Barmherzigkeit erwürget.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Du hast dich mit einer Wolke verdeckt, daß kein Gebet hindurch konnte.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Du hast uns zu Kot und Unflat gemacht unter den Völkern.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Alle unsere Feinde sperren ihr Maul auf wider uns.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Wir werden gedrückt und geplagt mit Schrecken und Angst.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Meine Augen rinnen mit Wasserbächen über dem Jammer der Tochter meines Volks.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Meine Augen fließen und können nicht ablassen; denn es ist kein Aufhören da,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
bis der HERR vom Himmel herabschaue und sehe darein.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mein Auge frißt mir das Leben weg um die Tochter meiner Stadt.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Meine Feinde haben mich gehetzet, wie einen Vogel, ohne Ursache.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Sie haben mein Leben in einer Grube umgebracht und Steine auf mich geworfen.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Sie haben auch mein Haupt mit Wasser überschüttet. Da sprach ich: Nun bin ich gar dahin.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Ich rief aber deinen Namen an, HERR, unten aus der Grube;
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
und du erhöretest meine Stimme. Verbirg deine Ohren nicht vor meinem Seufzen und Schreien!
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Nahe dich zu mir, wenn ich dich anrufe, und sprich: Fürchte dich nicht!
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Führe du, HERR, die Sache meiner Seele und erlöse mein Leben!
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
HERR, schaue, wie mir so unrecht geschieht, und hilf mir zu meinem Recht!
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Du siehest alle ihre Rache und alle ihre Gedanken wider mich.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
HERR, du hörest ihre Schmach und alle ihre Gedanken über mich,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
die Lippen meiner Widerwärtigen und ihr Dichten wider mich täglich.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Schaue doch; sie gehen nieder oder stehen auf, so singen sie von mir Liedlein.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Vergilt ihnen, HERR, wie sie verdienet haben!
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Laß ihnen das Herz erschrecken und deinen Fluch fühlen!
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Verfolge sie mit Grimm und vertilge sie unter dem Himmel des HERRN!
