Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Ich [Das dritte Lied ist wie die beiden ersten gebildet, nur mit dem Unterschiede, daß hier jede Strophenzeile mit dem Anfangsbuchstaben der Strophe beginnt] bin der Mann, der Elend gesehen durch die Rute seines Grimmes.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Mich hat er geleitet und geführt in Finsternis und Dunkel [Eig. und Nicht-Licht.]
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Nur [O. Fürwahr] gegen mich kehrt er immer wieder seine Hand den ganzen Tag.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Er hat verfallen lassen mein Fleisch und meine Haut, meine Gebeine hat er zerschlagen.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Bitterkeit [Eig. Gift] und Mühsal hat er wider mich gebaut und mich damit umringt.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Er ließ mich wohnen in Finsternissen, gleich den Toten der Urzeit [O. gleich ewig Toten [welche nie wiederkommen]; vergl. auch Ps. 143,3.]
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Er hat mich umzäunt, daß ich nicht herauskommen kann; er hat schwer gemacht meine Fesseln.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Wenn ich auch schreie und rufe, so hemmt er mein Gebet [Vergl. v 44.]
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Meine Wege hat er mit Quadern vermauert, meine Pfade umgekehrt. [d. h. von Grund aus zerstört]
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Ein lauernder Bär ist er mir, ein Löwe im Versteck.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Er hat mir die Wege entzogen und hat mich zerfleischt, mich verwüstet.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Er hat seinen Bogen gespannt und mich wie ein Ziel dem Pfeile hingestellt.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Er ließ in meine Nieren dringen die Söhne seines Köchers.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Meinem ganzen Volke bin ich zum Gelächter geworden, bin ihr Saitenspiel den ganzen Tag.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Mit Bitterkeiten hat er mich gesättigt, mit Wermut mich getränkt.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Und er hat mit Kies meine Zähne zermalmt, hat mich niedergedrückt in die Asche.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Und meine Seele ist vom Frieden [O. von der Wohlfahrt, ] verstoßen, ich habe des Guten [O. des Glücks] vergessen.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Und ich sprach: Dahin ist meine Lebenskraft und meine Hoffnung auf [Eig. von] Jehova.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Gedenke meines Elends und meines Umherirrens, des Wermuts und der Bitterkeit [Eig. des Giftes!]
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Beständig denkt meine Seele daran und ist niedergebeugt in mir.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Dies will ich mir zu Herzen nehmen, darum will ich hoffen:
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Es sind die Gütigkeiten Jehovas, daß wir nicht aufgerieben sind; denn seine Erbarmungen sind nicht zu Ende [O. nicht aufgerieben, daß seine Erbarmungen nicht zu Ende sind; ]
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
sie sind alle Morgen neu, deine Treue ist groß.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Jehova ist mein Teil, sagt meine Seele; darum will ich auf ihn hoffen.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Gütig ist Jehova gegen die, welche auf ihn harren, gegen die Seele, die nach ihm trachtet.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Es ist gut, daß man still warte [Eig. warte, und zwar still] auf die Rettung Jehovas.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Es ist dem Manne gut, daß er das Joch in seiner Jugend trage.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Er sitze einsam und schweige, weil er es ihm [O. wenn er ihm etwas] auferlegt hat;
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
er lege seinen Mund in den Staub; vielleicht gibt es Hoffnung.
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Dem, der ihn schlägt, reiche er den Backen dar, werde mit Schmach gesättigt [d. h. lasse sich mit Schmach sättigen.]
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Denn der Herr verstößt nicht ewiglich;
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
sondern wenn er betrübt hat, erbarmt er sich nach der Menge seiner Gütigkeiten.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Denn nicht von Herzen plagt [O. demütiget] und betrübt er die Menschenkinder.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Daß man alle Gefangenen der Erde unter seinen Füßen zertrete,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
das Recht eines Mannes beuge vor dem Angesicht des Höchsten,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
einem Menschen Unrecht tue in seiner Streitsache: Sollte der Herr nicht darauf achten?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Wer ist, der da sprach, und es geschah, ohne daß der Herr es geboten?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Das Böse und das Gute, geht es nicht aus dem Munde des Höchsten hervor?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Was beklagt sich der lebende Mensch? über seine Sünden beklage sich der Mann! [O. Was beklagt sich der lebende Mensch, der Mann über seine Sündenstrafe?]
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Prüfen und erforschen wir unsere Wege, und laßt uns zu Jehova [Eig. bis zu Jehova hin] umkehren!
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
laßt uns unser Herz samt den Händen erheben zu Gott [El] im Himmel!
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Wir, wir sind abgefallen und sind widerspenstig gewesen; du hast nicht vergeben.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Du hast dich in Zorn gehüllt und hast uns verfolgt; du hast hingemordet ohne Schonung.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Du hast dich in eine Wolke gehüllt, so daß kein Gebet hindurchdrang.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Du hast uns zum Kehricht und zum Ekel gemacht inmitten der Völker.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Alle unsere Feinde haben ihren Mund gegen uns aufgesperrt.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Grauen und Grube sind über uns gekommen, Verwüstung und Zertrümmerung.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Mit Wasserbächen rinnt mein Auge wegen der Zertrümmerung der Tochter meines Volkes.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Mein Auge ergießt sich ruhelos und ohne Rast,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
bis Jehova vom Himmel herniederschaue und dareinsehe.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mein Auge schmerzt mich [W. schmerzt meine Seele] wegen aller Töchter meiner Stadt.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Wie einen Vogel haben mich heftig gejagt, die ohne Ursache meine Feinde sind.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Sie haben mein Leben in die Grube hinein vernichtet und Steine auf mich geworfen.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Wasser strömten über mein Haupt; ich sprach: Ich bin abgeschnitten!
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Jehova, ich habe deinen Namen angerufen aus der tiefsten Grube.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Du hast meine Stimme gehört; verbirg dein Ohr nicht vor meinem Seufzen, meinem Schreien!
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Du hast dich genaht an dem Tage, da ich dich anrief; du sprachst: Fürchte dich nicht!
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Herr, du hast die Rechtssachen meiner Seele geführt, hast mein Leben erlöst.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Jehova, du hast meine Bedrückung gesehen; verhilf mir zu meinem Rechte [Eig. entscheide meine Rechtssache!]
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Du hast gesehen alle ihre Rache, alle ihre Anschläge gegen mich.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Jehova, du hast ihr Schmähen gehört, alle ihre Anschläge wider mich,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
das Gerede derer, die wider mich aufgestanden sind, und ihr Sinnen wider mich den ganzen Tag.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Schaue an ihr Sitzen und ihr Aufstehen! ich bin ihr Saitenspiel.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Jehova, erstatte ihnen Vergeltung nach dem Werke ihrer Hände!
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Gib ihnen [O. du wirst ihnen erstatten wirst ihnen geben usw.] Verblendung [Eig. Verdeckung] des Herzens, dein Fluch komme über sie!
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Verfolge sie im Zorne und tilge sie unter Jehovas Himmel hinweg!
