Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Je suis l’homme qui a vu la misère Sous la verge de sa fureur.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Il m’a conduit, mené dans les ténèbres, Et non dans la lumière.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Contre moi il tourne et retourne sa main Tout le jour.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Il a fait dépérir ma chair et ma peau, Il a brisé mes os.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Il a bâti autour de moi, Il m’a environné de poison et de douleur.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Il me fait habiter dans les ténèbres, Comme ceux qui sont morts dès longtemps.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Il m’a entouré d’un mur, pour que je ne sorte pas; Il m’a donné de pesantes chaînes.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
J’ai beau crier et implorer du secours, Il ne laisse pas accès à ma prière.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Il a fermé mon chemin avec des pierres de taille, Il a détruit mes sentiers.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Il a été pour moi un ours en embuscade, Un lion dans un lieu caché.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Il a détourné mes voies, il m’a déchiré, Il m’a jeté dans la désolation.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Il a tendu son arc, et il m’a placé Comme un but pour sa flèche.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Il a fait entrer dans mes reins Les traits de son carquois.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Je suis pour tout mon peuple un objet de raillerie, Chaque jour l’objet de leurs chansons.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Il m’a rassasié d’amertume, Il m’a enivré d’absinthe.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Il a brisé mes dents avec des cailloux, Il m’a couvert de cendre.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Tu m’as enlevé la paix; Je ne connais plus le bonheur.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Et j’ai dit: Ma force est perdue, Je n’ai plus d’espérance en l’Éternel!
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Quand je pense à ma détresse et à ma misère, A l’absinthe et au poison;
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Quand mon âme s’en souvient, Elle est abattue au-dedans de moi.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Voici ce que je veux repasser en mon cœur, Ce qui me donnera de l’espérance.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Les bontés de l’Éternel ne sont pas épuisées, Ses compassions ne sont pas à leur terme;
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Elles se renouvellent chaque matin. Oh! Que ta fidélité est grande!
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
L’Éternel est mon partage, dit mon âme; C’est pourquoi je veux espérer en lui.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
L’Éternel a de la bonté pour qui espère en lui, Pour l’âme qui le cherche.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Il est bon d’attendre en silence Le secours de l’Éternel.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Il est bon pour l’homme De porter le joug dans sa jeunesse.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Il se tiendra solitaire et silencieux, Parce que l’Éternel le lui impose;
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Il mettra sa bouche dans la poussière, Sans perdre toute espérance;
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Il présentera la joue à celui qui le frappe, Il se rassasiera d’opprobres.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Car le Seigneur Ne rejette pas à toujours.
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
Mais, lorsqu’il afflige, Il a compassion selon sa grande miséricorde;
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Car ce n’est pas volontiers qu’il humilie Et qu’il afflige les enfants des hommes.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Quand on foule aux pieds Tous les captifs du pays,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
Quand on viole la justice humaine A la face du Très-Haut,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Quand on fait tort à autrui dans sa cause, Le Seigneur ne le voit-il pas?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Qui dira qu’une chose arrive, Sans que le Seigneur l’ait ordonnée?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
N’est-ce pas de la volonté du Très-Haut que viennent Les maux et les biens?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Pourquoi l’homme vivant se plaindrait-il? Que chacun se plaigne de ses propres péchés.
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Recherchons nos voies et sondons, Et retournons à l’Éternel;
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Élevons nos cœurs et nos mains Vers Dieu qui est au ciel:
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Nous avons péché, nous avons été rebelles! Tu n’as point pardonné!
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Tu t’es caché dans ta colère, et tu nous as poursuivis; Tu as tué sans miséricorde;
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Tu t’es enveloppé d’un nuage, Pour fermer accès à la prière.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Tu nous as rendus un objet de mépris et de dédain Au milieu des peuples.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Ils ouvrent la bouche contre nous, Tous ceux qui sont nos ennemis.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Notre partage a été la terreur et la fosse, Le ravage et la ruine.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Des torrents d’eau coulent de mes yeux, A cause de la ruine de la fille de mon peuple.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Mon œil fond en larmes, sans repos, Sans relâche,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Jusqu’à ce que l’Éternel regarde et voie Du haut des cieux;
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mon œil me fait souffrir, A cause de toutes les filles de ma ville.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Ils m’ont donné la chasse comme à un oiseau, Ceux qui sont à tort mes ennemis.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Ils ont voulu anéantir ma vie dans une fosse, Et ils ont jeté des pierres sur moi.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Les eaux ont inondé ma tête; Je disais: Je suis perdu!
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
J’ai invoqué ton nom, ô Éternel, Du fond de la fosse.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Tu as entendu ma voix: Ne ferme pas l’oreille à mes soupirs, à mes cris!
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Au jour où je t’ai invoqué, tu t’es approché, Tu as dit: Ne crains pas!
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Seigneur, tu as défendu la cause de mon âme, Tu as racheté ma vie.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Éternel, tu as vu ce qu’on m’a fait souffrir: Rends-moi justice!
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Tu as vu toutes leurs vengeances, Tous leurs complots contre moi.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Éternel, tu as entendu leurs outrages, Tous leurs complots contre moi,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Les discours de mes adversaires, et les projets Qu’ils formaient chaque jour contre moi.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Regarde quand ils sont assis et quand ils se lèvent: Je suis l’objet de leurs chansons.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Tu leur donneras un salaire, ô Éternel, Selon l’œuvre de leurs mains;
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Tu les livreras à l’endurcissement de leur cœur, A ta malédiction contre eux;
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Tu les poursuivras dans ta colère, et tu les extermineras De dessous les cieux, ô Éternel!
