Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Minä olen se mies, joka olen kurjuutta nähnyt hänen vihastuksensa vitsan alla.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Minut hän on johdattanut ja kuljettanut pimeyteen eikä valkeuteen.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Juuri minua vastaan hän kääntää kätensä, yhäti, kaiken päivää.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Hän on kalvanut minun lihani ja nahkani, musertanut minun luuni.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Hän on rakentanut varustukset minua vastaan ja piirittänyt minut myrkyllä ja vaivalla.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Hän on pannut minut asumaan pimeydessä niinkuin ikiaikojen kuolleet.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Hän on tehnyt muurin minun ympärilleni, niin etten pääse ulos, on pannut minut raskaisiin vaskikahleisiin.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Vaikka minä huudan ja parun, hän vaientaa minun rukoukseni.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Hakatuista kivistä hän on tehnyt minun teilleni muurin, on mutkistanut minun polkuni.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Vaaniva karhu on hän minulle, piilossa väijyvä leijona.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Hän on vienyt harhaan minun tieni ja repinyt minut kappaleiksi, hän on minut autioksi tehnyt.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Hän on jännittänyt jousensa ja asettanut minut nuoltensa maalitauluksi.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Hän on ampunut munuaisiini nuolet, viinensä lapset.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Minä olen joutunut koko kansani nauruksi, heidän jokapäiväiseksi pilkkalauluksensa.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Hän on ravinnut minua katkeruudella, juottanut minua koiruoholla.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Hän on purettanut minulla hampaat rikki soraan, painanut minut alas tomuun.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Sinä olet syössyt minun sieluni ulos, rauhasta pois, minä olen unhottanut onnen.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Ja minä sanon: mennyt on minulta kunnia ja Herran odotus.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Muista minun kurjuuttani ja kodittomuuttani, koiruohoa ja myrkkyä.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Sinä kyllä muistat sen, että minun sieluni on alaspainettu.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Tämän minä painan sydämeeni, sentähden minä toivon.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Herran armoa on, ettemme ole aivan hävinneet, sillä hänen laupeutensa ei ole loppunut:
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
se on joka aamu uusi, ja suuri on hänen uskollisuutensa.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Minun osani on Herra, sanoo minun sieluni; sentähden minä panen toivoni häneen.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Hyvä on Herra häntä odottaville, sille sielulle, joka häntä etsii.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Hyvä on hiljaisuudessa toivoa Herran apua.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Hyvä on miehelle, että hän kantaa iestä nuoruudessaan.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Istukoon hän yksin ja hiljaa, kun Herra on sen hänen päällensä pannut.
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Laskekoon suunsa tomuun-ehkä on vielä toivoa.
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Ojentakoon hän posken sille, joka häntä lyö, saakoon kyllälti häväistystä.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Sillä ei Herra hylkää iankaikkisesti;
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
vaan jos hän on murheelliseksi saattanut, hän osoittaa laupeutta suuressa armossansa.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Sillä ei hän sydämensä halusta vaivaa eikä murehduta ihmislapsia.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Kun jalkojen alle poljetaan kaikki vangit maassa,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
kun väännetään miehen oikeutta Korkeimman kasvojen edessä,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
kun ihmiselle tehdään vääryyttä hänen riita-asiassaan-eikö Herra sitä näkisi?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Onko kukaan sanonut, ja se on tapahtunut, jos ei Herra ole käskenyt?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Eikö lähde Korkeimman suusta paha ja hyvä?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Miksi tuskittelee ihminen eläessään, mies syntiensä palkkaa?
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Koetelkaamme teitämme, tutkikaamme niitä ja palatkaamme Herran tykö.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Kohottakaamme sydämemme ynnä kätemme Jumalan puoleen, joka on taivaassa.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Me olemme luopuneet pois ja olleet kapinalliset; sinä et ole antanut anteeksi,
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
olet peittänyt itsesi vihassasi, ajanut meitä takaa, surmannut säälimättä;
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
olet peittänyt itsesi pilvellä, niin ettei rukous pääse lävitse.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Tunkioksi ja hylyksi sinä olet meidät tehnyt kansojen seassa.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Suut ammollaan meitä vastaan ovat kaikki meidän vihamiehemme.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Osaksemme on tullut kauhu ja kuoppa, turmio ja sortuminen.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Vesipurot juoksevat minun silmistäni tyttären, minun kansani, sortumisen tähden.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Minun silmäni vuotaa lakkaamatta, hellittämättä
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
siihen asti, kunnes katsoo, kunnes näkee Herra taivaasta.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Silmäni tuottaa tuskaa minun sielulleni kaikkien minun kaupunkini tyttärien tähden.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Kiihkeästi pyydystivät minua kuin lintua ne, jotka syyttä ovat vihamiehiäni.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
He sulkivat kuoppaan minun elämäni ja heittivät päälleni kiviä.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Vedet tulvivat minun pääni ylitse; minä sanoin: olen hukassa.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Minä huusin sinun nimeäsi, Herra, kuopan syvyydestä.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Sinä kuulit minun huutoni: "Älä peitä korvaasi minun avunhuudoltani, että saisin hengähtää".
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Sinä olit läsnä silloin, kun minä sinua huusin; sinä sanoit: "Älä pelkää".
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Sinä, Herra, ajoit minun riita-asiani, lunastit minun henkeni.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Olethan nähnyt, Herra, minun kärsimäni sorron: hanki minulle oikeus.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Olethan nähnyt kaiken heidän kostonhimonsa, kaikki heidän juonensa minua vastaan.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Sinä olet kuullut heidän häväistyksensä, Herra, kaikki heidän juonensa minua vastaan.
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Minun vastustajaini huulet ja heidän aikeensa ovat minua vastaan kaiken päivää.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Istuivatpa he tai nousivat, katso: minä olen heillä pilkkalauluna.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Kosta heille, Herra, heidän kättensä teot.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Paaduta heidän sydämensä, kohdatkoon heitä sinun kirouksesi.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Aja heitä takaa vihassasi ja hävitä heidät Herran taivaan alta.
