Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
I [am] the man [that] hath seen affliction by the rod of his wrath.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
He hath led me, and brought [me into] darkness, but not [into] light.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Surely against me is he turned; he turneth his hand [against me] all the day.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
My flesh and my skin hath he made old; he hath broken my bones.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
He hath built against me, and compassed [me] with gall and labor.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
He hath set me in dark places, as [they that are] dead of old.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
He hath hedged me about, that I cannot get out: he hath made my chain heavy.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Also when I cry and shout, he shutteth out my prayer.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
He hath inclosed my ways with hewn stone, he hath made my paths crooked.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
He [was] to me [as] a bear lying in wait, [and as] a lion in secret places.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
He hath turned aside my ways, and pulled me in pieces: he hath made me desolate.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
He hath bent his bow, and set me as a mark for the arrow.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
He hath caused the arrows of his quiver to enter into my reins.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
I was a derision to all my people; [and] their song all the day.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
He hath filled me with bitterness, he hath made me drunken with wormwood.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
He hath also broken my teeth with gravel stones, he hath covered me with ashes.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
And thou hast removed my soul far off from peace: I forgat prosperity.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
And I said, My strength and my hope hath perished from the LORD:
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Remembering my affliction and my misery, the wormwood and the gall.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
My soul hath [them] still in remembrance, and is humbled in me.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
This I recall to my mind, therefore have I hope.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
[It is of] the LORD'S mercies that we are not consumed, because his compassions fail not.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
[They are] new every morning: great [is] thy faithfulness.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
The LORD [is] my portion, saith my soul; therefore will I hope in him.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
The LORD [is] good to them that wait for him, to the soul [that] seeketh him.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
[It is] good that [a man] should both hope and quietly wait for the salvation of the LORD.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
[It is] good for a man that he should bear the yoke in his youth.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
He sitteth alone, and keepeth silence, because he hath borne [it] upon him.
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
He putteth his mouth in the dust; if there may be hope.
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
He giveth [his] cheek to him that smiteth him: he is filled full with reproach.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
For the LORD will not cast off for ever:
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
But though he causeth grief, yet will he have compassion according to the multitude of his mercies.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
For he doth not afflict willingly nor grieve the children of men.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
To crush under his feet all the prisoners of the earth,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
To turn aside the right of a man before the face of the most High,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
To subvert a man in his cause, the LORD approveth not.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Who [is] he [that] saith, and it cometh to pass, [when] the LORD commandeth [it] not?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Out of the mouth of the most High proceedeth not evil and good?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Why doth a living man complain, a man for the punishment of his sins?
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Let us search and try our ways, and turn again to the LORD.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Let us lift up our heart with [our] hands to God in the heavens.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
We have transgressed and have rebelled: thou hast not pardoned.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Thou hast covered with anger, and persecuted us: thou hast slain, thou hast not pitied.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Thou hast covered thyself with a cloud, that [our] prayer should not pass through.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Thou hast made us [as] the offscouring and refuse in the midst of the people.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
All our enemies have opened their mouths against us.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Fear and a snare is come upon us, desolation and destruction.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
My eye runneth down with rivers of water for the destruction of the daughter of my people.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
My eye trickleth down, and ceaseth not, without any intermission,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Till the LORD shall look down, and behold from heaven.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
My eye affecteth my heart because of all the daughters of my city.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
My enemies chased me fiercely, like a bird without cause.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
They have cut off my life in the dungeon, and cast a stone upon me.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Waters flowed over my head; [then] I said, I am cut off.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
I called upon thy name, O LORD, out of the low dungeon.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Thou hast heard my voice: hide not thy ear at my breathing, at my cry.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Thou drewest near in the day [that] I called upon thee: thou saidst, Fear not.
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
O LORD, thou hast pleaded the causes of my soul; thou hast redeemed my life.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
O LORD, thou hast seen my wrong: judge thou my cause.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Thou hast seen all their vengeance [and] all their imaginations against me.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Thou hast heard their reproach, O LORD, [and] all their imaginations against me;
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
The lips of those that rose up against me, and their device against me all the day.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Behold their sitting down, and their rising up; I [am] their music.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Render to them a recompense, O LORD, according to the work of their hands.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Give them sorrow of heart, thy curse to them.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Persecute and destroy them in anger from under the heavens of the LORD.
