Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
I, am the man, that hath seen affliction, by the rod of his indignation;
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Me, hath he driven out and brought into darkness, and not light;
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Surely, against me, doth he again and again, turn his hand all the day.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
He hath worn out my flesh and my skin, hath broken my bones;
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
He hath built up against me, and carried round me, fortifications and a trench;
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
In dark places, hath he made me sit, like the dead of age-past times.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
He hath walled up around me, that I cannot get out, hath weighted my fetter;
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Yea, when I make outcry and implore, he hath shut out my prayer;
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
He hath walled in my ways with hewn stone, my paths, hath he caused to wind back.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
A bear lying in wait, he is to me, a lion, in secret places;
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
My ways, hath he turned aside, and hath torn me in pieces, hath made me desolate;
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
He hath trodden his bow, and set me up, as a mark for the arrow.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
He hath caused to enter my reins, the sons of his quiver;
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
I have become a derision to all my people, their song all the day;
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
He hath sated me with bitter things, hath drenched me with wormwood.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
And he hath crushed, with gravel-stones, my teeth, hath made me cower in ashes;
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
And thou hast thrust away from welfare, my soul, I have forgotten prosperity;
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
And I said, Vanished is mine endurance, even mine expectation, from Yahweh.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Remember my humiliation and my fleeings, the wormwood and poison;
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Thou wilt, indeed remember, that, bowed down concerning myself, is my soul;
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
This, will I bring back to my heart, therefore, will I hope.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
The lovingkindnesses of Yahweh, verily they are not exhausted, Verily! not at an end, are his compassions:
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
New things for the mornings! Abundant is thy faithfulness:
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
My portion, is Yahweh, saith my soul, For this cause, will I wait for him.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Good is Yahweh, to them who wait for him, to the soul that will seek him;
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Good it is—both to wait and to be silent, for the deliverance of Yahweh;
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Good it is for a man, that he should bear the yoke in his youth.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Let him sit alone, and keep silence, because he took it upon himself:
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Let him put, in the dust, his mouth, peradventure, there is hope!
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Let him give, to him that smiteth him, his cheek, let him be sated with reproach.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Surely My Lord, will not cast off, unto times age-abiding;
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
Surely, though he cause grief, yet will he have compassion, according to the multitude of his lovingkindnesses;
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Surely he hath not afflicted from his heart, nor caused sorrow to the sons of men.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
To crush, under his feet, any of the prisoners of the earth;
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
To turn aside the right of a man, before the face of the Most High;
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
To oppress a son of earth in his cause, My Lord, hath made no provision.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Who was it that spake, and it was done, [when], My Lord, had not commanded?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Out of the mouth of the Most High, Proceed there not misfortunes and blessing?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Why should a living son of earth complain, [Let] a man [complain] because of his sins?
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Let us search out our ways, and examine them well, and let us return unto Yahweh;
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Let us lift up our heart, to the opened palms, to the Mighty One in the heavens;
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
We, have trespassed and rebelled, Thou, hast not pardoned.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Thou hast covered thyself with anger, and pursued us, hast slain—hast not spared;
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Thou hast screened thyself with the clouds, that prayer, should not pass through;
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Offscouring and refuse, dost thou make us, in the midst of the peoples.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
With their mouth, opened wide over us, [stand] all our foes.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Terror and a pit, have befallen us, tumult and grievous injury;
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
With streams of water, mine eye runneth down, over the grievous injury of the daughter of my people.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Mine eye, poureth itself out and ceaseth not, without relief;
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Until Yahweh out of the heavens shall look forth, and see,
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mine eye dealeth severely with my soul, because of all the daughters of my city.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
They, have laid snares, for me as a bird, who are mine enemies without cause:
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
They have cut off, in the dungeon, my life, and have cast a stone upon me;
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Waters, flowed over, my head, I said, I am cut off!
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
I have called upon thy Name, O Yahweh, out of the dungeon below;
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
My voice, thou hast heard, —do not close thine ear to my respite, to mine outcry;
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Thou drewest near, in the day I kept calling on thee, thou saidst, Do not fear!
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Thou hast pleaded, O My Lord, the pleas of my soul, hast redeemed my life;
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Thou hast beheld, O Yahweh, my failure to get justice, Pronounce thou my sentence;
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Thou hast seen all their vindictiveness, all their plots against me.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Thou hast heard their reproach, O Yahweh, all their plots against me;
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
The lips of mine assailants, and their mutterings, are against me, all the day;
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
On their downsitting and their uprising, do thou look, I, am their song.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Thou wilt render to them a recompense, O Yahweh, according to the work of their hands;
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Thou wilt suffer them a veiling of heart, thy curse to them;
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Thou wilt pursue in anger, and wilt destroy them, from under the heavens of Yahweh.
