Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
I am the man who hath seen affliction by the rod of his wrath.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Me hath he driven out, and led into darkness, but not into light.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Surely against me doth he turn again and again his hand all the day.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
He hath caused my flesh and my skin to wear out, he hath broken my bones.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
He hath built around me, and encompassed me with poison and hardship.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
In dark places hath he set me to dwell, like the dead of olden times.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
He hath placed a fence round about me, that I cannot get out; he hath made heavy my chain.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Also when I cry aloud and make entreaty, he shutteth out my prayer.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
He hath fenced up my ways with hewn stone, my paths hath he made crooked.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
A bear lying in wait is he to me, a lion in secret places.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
On my ways hath he placed thorns, and torn me in pieces: he hath made me desolate.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
He hath bent his bow, and placed me as a mark for the arrow.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
He hath caused to enter into my reins the children of his quiver.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
I am become a laughing-stock to all my people, their [jeering] song all the day.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
He hath sated me with bitter things, he hath made me drunken with wormwood.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
He hath also broken my teeth with gravel-stones, he hath covered me with ashes.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
And my soul hath given up all thoughts of peace: I forget happiness.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
And I said, Lost is my strength, my expectation also from the Lord.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Remembering my affliction and [the cause of] my complaint, wormwood and poison.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Remembering [this] continually my soul is bowed down deeply within me.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
[Yet] this answer will I give to my heart: therefore will I wait [in confidence].
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
It is through the Lord's kindness that we are not consumed, because his mercies have no end;
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
They are new every morning: great is thy faithfulness.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
The Lord is my portion, saith my soul, therefore will I wait for him.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
The Lord is good unto those that hope in him, to the soul that seeketh him.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
It is good that one should wait and this in silence for the salvation of the Lord.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
It is good for a man that he bear the yoke in his youth;
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
That he sit in solitude and be silent; because He hath laid it upon him;
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
That he put his mouth in the dust; perhaps there still is hope;
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
That he offer his cheek to him that smiteth him; that he be satisfied with reproach.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
For the Lord will not cast off for ever;
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
But though he have caused grief, yet will he have mercy according to the abundance of his kindnesses.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
For he doth not afflict of his own will, and aggrieve the children of men.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
To crush under his feet all the prisoners of the earth,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
To pervert the justice [due to man] before the face of the Most High.
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
To subvert a man in his contest—should the Lord not see this?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Who is he that saith aught, and it cometh to pass, when the Lord hath not ordained it?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Do not out of the mouth of the Most High come both the evil things and the good?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Wherefore should a living man complain? let every man complain because of his sins.
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Let us search through and investigate our ways, and let us return to the Lord.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Let us lift up our heart with our hands unto God in the heavens.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
We have indeed transgressed and rebelled: thou hast truly not pardoned.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Thou hast covered [us] with thy anger, and made pursuit after us: thou hast slain, thou hast not pitied.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Thou hast covered thyself with a cloud, that no prayer should pass through.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
As something loathsome and rejected hast thou rendered us in the midst of the people.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Wide have all our enemies opened against us their mouth.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Terror and a snare are come upon us, [with] desolation and breaches.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
With streams of water runneth my eye down, because of the breach of the daughter of my people.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
My eye trickleth down, and resteth not, without any intermission,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Till the Lord look down, and behold from heaven.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
My eye affecteth my soul because of all the daughters of my city.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Those who are my enemies, without a cause, have chased me about like a bird.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
They have shut up in the dungeon my life, and have cast stones upon me.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Waters streamed over my head: I said, I am cut off.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
I called on thy name, O Lord, out of the dungeon of the lowest depth.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Thou didst hear my voice: hide not thy ear to give me enlargement at my cry.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Thou wast ever near on the day that I called on thee: thou saidst, Fear not.
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Thou didst plead, O Lord, the causes of my soul: thou didst [before this] redeem my life.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Thou hast [now] seen, O Lord, the wrong I suffer: judge thou my cause.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Thou hast seen all their vengeance, all their plans against me.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Thou hast heard their reviling, O Lord, all their plans against me,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
The speeches of these that rise up against me, and their device against me all the day.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Oh look upon their sitting down, and their rising up: I am their [jeering] song.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Render unto them a recompense, O Lord, according to the work of their hands.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Give them confusion of heart, thy curse he upon them.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Pursue them in anger and destroy from under the heavens of the Lord.
