Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Jeg er den, der saa nød ved hans vredes ris,
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
mig har han ført og ledt i det tykkeste Mulm,
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
ja, Haanden vender han mod mig Dagen lang.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Mit Kød og min Hud har han opslidt, brudt mine Ben,
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
han mured mig inde, omgav mig med Galde og Møje,
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
lod mig bo i Mørke som de, der for længst er døde.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Han har spærret mig inde og lagt mig i tunge Lænker.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Om jeg end raaber og skriger, min Bøn er stængt ude.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Han spærred mine Veje med Kvader, gjorde Stierne krøge.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Han blev mig en lurende Bjørn, en Løve i Baghold;
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
han ledte mig vild, rev mig sønder og lagde mig øde;
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
han spændte sin Bue; lod mig være Skive for Pilen.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Han sendte sit Koggers Sønner i Nyrerne paa mig;
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
hvert Folk lo mig ud og smæded mig Dagen lang,
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
med bittert mætted han mig, gav mig Malurt at drikke.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Mine Tænder lod han bide i Flint, han traadte mig i Støvet;
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
han skilte min Sjæl fra Freden, jeg glemte Lykken
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
og sagde: »Min Livskraft, mit Haab til HERREN er ude.«
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
At mindes min Vaande og Flakken er Malurt og Galde;
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
min Sjæl, den mindes det grant, den grubler betynget.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Det lægger jeg mig paa Sinde, derfor vil jeg haabe:
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
HERRENS Miskundhed er ikke til Ende, ikke brugt op,
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
hans Naade er ny hver Morgen, hans Trofasthed stor.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Min Del er HERREN, (siger min Sjæl, ) derfor haaber jeg paa ham.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Dem, der bier paa HERREN, er han god, den Sjæl, der ham søger;
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
det er godt at haabe i Stilhed paa HERRENS Frelse,
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
godt for en Mand, at han bærer Aag i sin Ungdom.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Han sidde ensom og tavs, naar han lægger det paa ham;
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
han trykke sin Mund mod Støvet, maaske er der Haab,
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
række Kind til den, der slaar ham, mættes med Haan.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Thi Herren bortstøder ikke for evigt,
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
har han voldt Kvide, saa ynkes han, stor er hans Naade;
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
ej af Hjertet plager og piner han Menneskens Børn.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Naar Landets Fanger til Hobe trædes under Fod,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
naar Mandens Ret for den Højestes Aasyn bøjes,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
naar en Mand lider Uret i sin Sag — mon Herren ej ser det?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Hvo taler vel, saa det sker, om ej Herren byder?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Kommer ikke baade ondt og godt fra den Højestes Mund?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Over hvad skal den levende sukke? Hver over sin Synd!
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Lad os ransage, granske vore Veje og vende os til HERREN,
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
løfte Hænder og Hjerte til Gud i Himlen;
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
vi syndede og stod imod, du tilgav ikke,
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
men hylled dig i Vrede, forfulgte os, dræbte uden Skaansel,
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
hylled dig i Skyer, saa Bønnen ej naaede frem;
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
til Skarn og til Udskud har du gjort os midt iblandt Folkene.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
De opspærred Munden imod os, alle vore Fjender.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Vor Lod blev Gru og Grav og Sammenbruds Øde;
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Vandstrømme græder mit Øje, mit Folk brød sammen.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Hvileløst strømmer mit Øje, det kender ej Ro,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
før HERREN skuer ned fra Himlen, før han ser til.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Synet af Byens Døtre piner min Sjæl.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Jeg joges som en Fugl af Fjender, hvis Had var grundløst,
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
de spærred mig inde i en Grube, de stenede mig;
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Vand strømmed over mit Hoved, jeg tænkte: »Fortabt!«
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Dit Navn paakaldte jeg, HERRE, fra Grubens Dyb;
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
du hørte min Røst: »O, gør dig ej døv for mit Skrig!«
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Nær var du, den Dag jeg kaldte, du sagde: »Frygt ikke!«
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Du førte min Sag, o HERRE, genløste mit Liv;
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
HERRE, du ser, jeg lider Uret, skaf mig min Ret!
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Al deres Hævnlyst ser du, alle deres Rænker,
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
du hører deres Smædeord, HERRE, deres Rænker imod mig,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
mine Fjenders Tale og Tanker imod mig bestandig.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Se dem, naar de sidder eller staar, deres Nidvise er jeg.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Dem vil du gengælde, HERRE, deres Hænders Gerning,
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
gør deres Hjerte forhærdet — din Forbandelse over dem! —
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
forfølg dem i Vrede, udryd dem under din Himmel.
