Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Teg er den Mand, som saa Elendighed ved hans Vredes Ris.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Mig ledede og førte han ind i Mørke og ikke til Lys.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Kun imod mig vendte han atter og atter sin Haand den ganske Dag.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Han gjorde mit Kød og min Hud gammel; han sønderbrød mine Ben.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Han byggede imod mig og omgav mig med Galde og Møje.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Han lod mig bo i de mørke Steder som dem, der ere døde i al Evighed.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Han tilmurede for mig, og jeg kan ikke komme ud, han gjorde min Lænke svar.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Naar jeg end skriger og raaber, lukker han til for min Bøn.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Han har tilmuret mine Veje med hugne Stene, han har gjort mine Stier krogede.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Han er bleven mig som en Bjørn, der ligger paa Lur, som en Løve i Skjul.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Han lod mine Veje bøje af, og saa sønderrev han mig; han lagde mig øde.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Han spændte sin Bue og stillede mig som Maalet for Pilen.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Han lod Pile af sit Kogger trænge ind i mine Nyrer.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Jeg er bleven alt mit Folk til Latter, deres Spottesang den ganske Dag.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Han mættede mig med beske Urter, „han gav mig rigelig Malurt at drikke
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
og lod mine Tænder bide i Grus, han nedtrykte mig i Aske.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Og du bortstødte min Sjæl fra Fred, jeg har glemt det gode.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Og jeg sagde: Borte er min Kraft, og hvad jeg forventede fra Herren.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Kom min Elendighed og min Landflygtighed i Hu: Malurt og Galde!
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Min Sjæl kommer det ret i Hu og er nedbøjet i mit Indre.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Dette vil jeg tage mig til Hjerte, derfor vil jeg haabe:
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Det er Herrens Miskundhed, at vi ikke ere fortærede; thi hans Barmhjertighed har ingen Ende.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Den er ny hver Morgen, din Trofasthed er stor.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Herren er min Del, siger min Sjæl, derfor vil jeg haabe til ham.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Herren er god imod dem, som bie efter ham, imod den Sjæl, som spørger efter ham.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Det er godt, at man haaber og er stille til Herrens Frelse.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Det er en Mand godt, at han bærer Aag i sin Ungdom.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Han vil sidde ene og tie; thi han lægger det paa ham.
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Han vil trykke sin Mund imod Støvet, om der maaske kunde være Forhaabning.
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Han vil vende Kinden imod den, som slaar ham, han vil mættes med Forhaanelse.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Thi Herren skal ikke forkaste evindelig.
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
Thi dersom han bedrøver, da skal han dog forbarme sig efter sin store Miskundhed.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Thi det er ikke af sit Hjerte, at han plager og bedrøver Menneskens Børn.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
For at knuse alle de bundne paa Jorden under sine Fødder,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
for at bøje en Mands Ret for den Højestes Ansigt,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
for at forvende et Menneskes Retssag — skuer Herren ikke ned.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Hvo er den, som har sagt noget, saa at det skete, uden at Herren befaler det?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Mon Lykke og Ulykke ikke udgaa af den Højestes Mund?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Hvorfor klager et Menneske som lever? — enhver for sine Synder!
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Lader os ransage vore Veje og efterspore dem og vende om til Herren!
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Lader os opløfte vort Hjerte tillige med vore Hænder til Gud i Himmelen!
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Vi, vi have syndet og været genstridige, du tilgav ikke.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Du tildækkede os med Vrede og forfulgte os, ihjelslog, sparede ikke,
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Du skjulte dig med en Sky, at ingen Bøn kunde trænge igennem.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Du gjorde os til Skarn og Udskud midt iblandt Folkene.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Alle vore Fjender opspilede deres Mund imod os.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Der var Forfærdelse og Gru for os, Ødelæggelse og Undergang.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Mit Øje rinder med Vandbække over mit Folks Datters Undergang.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Mit Øje strømmer og bliver ikke stille, der er ingen Afladelse,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
indtil Herren skuer ned og ser til fra Himmelen.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Mit Øje voldte min Sjæl Smerte over alle min Stads Døtre.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Hart jagede mig som en Fugl de, der vare mine Fjender uden Grund.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
De bragte mit Liv til at vorde stille i Graven og kastede en Sten over mig.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Der strømmede Vand ned over mit Hoved, jeg sagde: Det er forbi med mig.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Jeg kaldte paa dit Navn, Herre! fra Graven, i det dybe.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Du har hørt min Røst; tilluk ej dit Øre for mit Suk, for mit Raab!
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Du holdt dig nær den Dag, jeg kaldte paa dig, du sagde: Frygt ikke!
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Herre! du har udført min Sjæls Sag, du har udløst mit Liv.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Herre! du har set den Uret, som sker mig, døm i min Sag!
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Du har set al deres Hævn, alle deres Tanker imod mig.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Herre! du har hørt deres haanende Tale, alle deres Tanker imod mig,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
mine Modstanderes Ord og deres Anslag imod mig den ganske Dag.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Sku, hvorledes de sidde, og hvorledes de staa op; jeg er deres Spottesang.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Du skal gengælde dem, Herre! efter deres Hænders Gerning.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Du skal give dem et Dække over Hjertet, din Forbandelse hører dem til.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Du skal forfølge dem i Vrede, og ødelægge dem, at de ikke ere under Herrens Himmel.
