Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Ja sam čovjek što upozna bijedu pod šibom gnjeva njegova.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Mene je odveo i natjerao da hodam u tmini i bez svjetlosti.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
I upravo mene bije i udara bez prestanka njegova ruka.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Iscijedio je moje meso, kožu moju, polomio kosti moje.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Načinio mi jaram, glavu obrubio tegobama.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Pustio me da živim u tminama kao mrtvaci vječiti.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Zazidao me, i ja ne mogu izaći, otežao je moje okove.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Kada sam vikao i zapomagao, molitvu je moju odbijao.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Zazidao mi ceste tesanim kamenom, zakrčio je putove moje.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Meni on bijaše medvjed koji vreba, lav u zasjedi.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
U bespuća me vodio, razdirao, ostavljao me da umirem.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Napinjao je luk svoj i gađao me kao metu za svoje strelice.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
U slabine mi sasuo strelice, sinove svoga tobolca.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Postao sam smiješan svome narodu, rugalica svakidašnja.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Gorčinom me hranio, pelinom me napajao.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Puštao me da zube kršim kamen grizući, zakapao me u pepeo.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Duši je mojoj oduzet mir i više ne znam što je sreća!
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Rekoh: Dotrajao je život moj i nada koja mi od Jahve dolazi.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Spomeni se bijede moje i stradanja, pelina i otrova!
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Bez prestanka na to misli i sahne duša u meni.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
To nosim u srcu i gojim nadu u sebi.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Dobrota Jahvina nije nestala, milosrđe njegovo nije presušilo.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Oni se obnavljaju svako jutro: tvoja je vjernost velika!
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
“Jahve je dio moj”, veli mi duša, “i zato se u nj pouzdajem.”
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Dobar je Jahve onom koji se u nj pouzdaje, duši koja ga traži.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Dobro je u miru čekati spasenje Jahvino!
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Dobro je čovjeku da nosi jaram za svoje mladosti.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Neka sjedi u samoći i šuti, jer mu On to nametnu;
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
neka usne priljubi uz prašinu, možda još ima nade!
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Neka pruži obraz onome koji ga bije, neka se zasiti porugom.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Jer Gospod ne odbacuje nikoga zauvijek:
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
jer ako i rastuži, on se smiluje po svojoj velikoj ljubavi.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Jer samo nerado on ponižava i rascvili sinove čovjeka.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Kad se gaze nogama svi zemaljski sužnjevi,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
kad se izvrće pravica čovjeku pred licem Svevišnjeg,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
kad se krivica nanosi čovjeku u parnici, zar Gospod ne vidi?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Tko je rekao nešto i zbilo se? Nije li Gospod to zapovjedio?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Ne dolazi li iz usta Svevišnjega i dobro i zlo?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Na što se tuže živi ljudi? Svatko na svoj grijeh.
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Ispitajmo, pretražimo pute svoje i vratimo se Jahvi.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Dignimo svoje srce i ruke svoje k Bogu koji je na nebesima.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Da, mi smo se odmetali, bili nepokorni, a ti, ti nisi praštao!
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Obastrt gnjevom svojim, gonio si nas, ubijao i nisi štedio.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Oblakom si se obastro da molitva ne prodre do tebe.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Načinio si od nas smeće i odmet među narodima.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Razjapili usta na nas svi neprijatelji naši.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Užas i jama bila nam sudbina, propast i zator!
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Potoci suza teku iz očiju mojih zbog propasti Kćeri naroda mojega.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Moje oči liju suze bez prestanka, jer prestanka nema
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
dok ne pogleda i ne vidi Jahve s nebesa.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Moje mi oko bol zadaje zbog kćeri svih mojega grada.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Uporno me k'o pticu progone svi što me mrze, a bez razloga.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
U jamu baciše moj život i zatrpaše je kamenjem.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Voda mi dođe preko glave, rekoh sam sebi: “Pogiboh!”
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
I tada zazvah ime tvoje, Jahve, iz najdublje jame.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Ti oču moj glas: “Ne začepljuj uši svoje na vapaje moje.”
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Bliz meni bijaše u dan vapaja mog, govoraše: “Ne boj se!”
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Ti si, Gospode, izborio pravdu za dušu moju, ti si život moj izbavio.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Ti, Jahve, vidje kako me tlače, dosudi mi pravdu.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Ti vidje svu osvetu njinu, sve podvale protiv mene.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Čuo si, Jahve, podrugivanje njihovo, sve podvale protiv mene.
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Usne protivnika mojih i misli njine protiv mene su cio dan.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Kad sjede, kad ustaju, pogledaj samo: ja sam im pjesma-rugalica.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Vrati im, Jahve, milo za drago, po djelu ruku njihovih.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Učini da srca im otvrdnu, udari ih prokletstvom svojim.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Goni ih gnjevno i sve ih istrijebi pod nebesima svojim, Jahve!
