Jeremiás sir 3
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Ako mao ang tawo nga nakakita sa kasakitan pinaagi sa barahan sa iyang kapungot.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Iyang gitultolan ako ug gipalakat ako sa kangitngitan, ug wala sa kahayag.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Sa pagkatinuod batok kanako iyang gipaatubang ang iyang kamot sa nakadaghan sa tibook nga adlaw.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Ang akong unod ug ang akong panit yang gihimo nga tigulang; iyang gidugmok ang akong mga bukog.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Siya nagtukod batok kanako, ug gilibutan ako sa kapaitan ug kasakitan.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Gipapuyo niya ako sa mangiub nga mga dapit, sama niadtong dugay na nga nangamatay.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Ako gialad niya, aron dili ako makagula; iyang gipabug-at ang akong talikala.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Oo, sa pagtiyabaw nako, ug sa pagtawag sa panabang, iyang gipugngan ang akong pag-ampo.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Gialad niya sa mga bato nga sinapsapan ang akong mga alagianan; iyang gibaliko ang akong mga dalan.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Alang kanako siya sama sa usa ka oso nga nagabanhig, ingon sa usa ka leon sa tago nga mga dapit.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Iyang gipatipas ang akong mga alagianan, ug gikuniskunis niya ako; iyang gibuhat ako nga biniyaan.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Iyang gibusog ang iyang pana, ug iyang gipahaluna ako ingon sa usa ka ilig-onon alang sa pana.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Ang mga udyong sa iyang baslayan gipalagbas sa akong mga amimislon.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Ako nahimong kataw-anan sa tibook ko nga katawohan, ug ilang alawiton sa tibook nga adlaw.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Gitugob niya ako sa kapaitan, gihubog niya ako sa panyawan.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Gidugmok usab niya ang akong mga ngipon sa mga magagmayng bato; gitabonan niya ako sa mga abo.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Ug imong gihinginlan ang akong kalag ngadto sa halayo gikan sa kalinaw; ako nalimot na sa kauswagan.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Ug ako miingon: Ang akong kusog nawagtang na, ug ang akong paglaum nahanaw gikan kang Jehova.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Hinumduman mo ang akong kasakitan ug ang akong pagkaalaut, ang panyawan ug ang apdo.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Ang akong kalag nagahandum gihapon kanila, ug gipaubos sa sulod nako.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Nahinumdum ako niini sa akong panumduman; busa ako may paglaum.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Tungod sa mga mahigugmaongkalolot ni Jehova kita wala mangalaglag, kay ang iyang mga kalooy walay paghubas.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Sila ginabag-o sa matag-buntag; daku ang imong pagkamatinumanon.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Si Jehova mao ang akong panulondon, nagaingon ang akong kalag; busa anaa kaniya ang akong paglaum.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Si Jehova maayo alang kanila nga nagapaabut kaniya, alang sa kalag nga nagapangita kaniya.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Maayo nga ang tawo magalaum ug magapaabut sa kahilum sa kaluwasan ni Jehova.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Maayo alang sa tawo nga pas-anon niya ang yugo sa iyang pagkabatan-on.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Palingkora siya nga mag-inusara ug pahiluma, tungod kay kini iyang gipapas-an kaniya.
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Ipabutang ang iyang baba sa abug, kong sa ingon niana aduna pay mapaabut.
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Ipataon niya ang iyang aping kaniya nga nagasagpa; aron siya mapuno gayud sa pagsudya.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Kay ang Ginoo dili mosalikway sa walay katapusan.
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
Kay bisan siya nagpaguol, apan siya malooy sumala sa gidaghanon sa iyang mga mahigugmaong-kalolot.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Kay siya dili magasakit nga sa kinabubut-on, ni magapasubo sa mga anak sa tawo.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Ang pagdugmok sa ilalum sa iyang mga tiil sa tanan nga mga binilanggo sa yuta,
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
Ang pagtungina sa katungod sa usa ka tawo sa atubangan sa nawong sa Labing Hataas,
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Ang pagbalit-ad sa usa ka tawo sa iyang katungod, dili uyonan ni Jehova.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Kinsa kadtong nagaingon, ug nahanabo man, sa diha nga wala magsugo ang Ginoo?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Gikan sa baba sa Labing Hataas dili ba mogula ang dautan ug maayo?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Ngano man nga nagamahay ang usa ka buhi nga tawo, ang usa ka tawo tungod sa silot sa iyang mga sala?
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Susihon ta ug sulayan ta ang atong mga dalan, ug mamalik kita ngadto kang Jehova.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Bayawon ta ang atong kasingkasing uban ang atong mga kamot ngadto sa Dios sa kalangitan.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Kita nakalapas ug nakasukol: wala ka magpasaylo.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Nagatabon ka uban sa kasuko, ug nagalutos kanamo: nagapamatay ka, wala ka malooy.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Nagatabon ka sa imong kaugalingon sa usa ka panganod, aron walay pag-ampo nga makalahos kanimo.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Gihimo mo kami nga sama sa nalug ug sagbut sa taliwala sa mga katawohan.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Ang tanan namong mga kaaway nagpabuka pagdaku sa ilang mga baba batok kanamo.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Ang kahadlok ug ang gahong mingdangat kanamo, ang kalumpagan ug ang pagkalaglag.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Ang akong mata nagapadaligdig ug mga sapa sa tubig, tungod sa pagkalaglag sa anak nga babaye sa akong katawohan.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Nagapaagay sa luha ang akong mata, ug walay paghunong, walay pagpahulay,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Hangtud si Jehova motan-aw ug mosud-ong gikan sa langit.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Ang akong mata nakapasubo sa akong kalag, tungod sa tanang mga anak nga babaye sa akong ciudad.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Gigukod ako nila sa hilabihan ingon sa usa ka langgam, sila nga mga kaaway ko sa walay hinungdan.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Gibugto nila ang akong kinabuhi sulod sa bilanggoan, ug gisalibay ako ug bato.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Ang mga tubig mibanlas ibabaw sa akong ulo; unya miingon ako: Namatay na ako.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Ako nagsangpit sa imong ngalan, Oh Jehova, gikan sa kinahiladman nga bilanggoan.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Gipatalinghugan mo ang akong tingog: ayaw pagtagoa ang imong igdulungog sa akong pagpangginhawa, sa akong pagtu-aw.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Ikaw nagapaduol kanako sa adlaw nga ako nagsangpit kanimo; ikaw nag-ingon: Ayaw kahadlok.
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Oh Ginoo, naglaban ka sa mga katungod sa akong kalag; gitubos mo ang akong kinabuhi.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Oh Jehova, nakakita ka sa akong sayup; hukman mo ang akong katungod.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Nakita mo ang tanan nilang mga pagpanimalus ug ang tanan nilang mga lalang batok kanako.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Nadungog mo ang ilang pagsudya, Oh Jehova, ug ang tana nilang mga lalang batok kanako,
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Ang mga ngabil niadtong mingtindog batok kanako, ug ang ilang lalang batok kanako sa tibook nga adlaw.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Sud-onga ang ilang paglingkod, ug ang ilang pagtindog; ako mao ang ilang alawiton.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Magahatag ka kanila ug usa ka balus, Oh Jehova, sumala sa buhat sa ilang mga kamot.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Magahatag ka kanila ug katig-a sa kasingkasing, ang imong tunglo kanila.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Magalutos ka kanila sa kasuko, ug laglagon mo sila gikan sa ubos sa mga langit ni Jehova.
