Birák 4
1 De az Izráel fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei előtt, mikor Ehud meghalt.
Əmdi Əⱨud wapat bolƣandin keyin Israillar Pǝrwǝrdigarning nǝziridǝ yǝnǝ rǝzil bolƣanni ⱪilƣili turdi.
2 Azért adá őket az Úr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, a ki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok városában, Harósethben lakott.
Xuning bilǝn Pǝrwǝrdigar ularni Ⱪanaaniylarning padixaⱨi Yabinning ⱪoliƣa taxlap bǝrdi. Yabin Ⱨazor xǝⱨiridǝ sǝltǝnǝt ⱪilatti; uning ⱪoxun sǝrdarining ismi Sisera bolup, u Ⱨaroxǝt-Goyim degǝn xǝⱨǝrdǝ turatti.
3 És kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz, mert kilenczszáz vas-szekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erőszakkal.
Israillar Pǝrwǝrdigarƣa nalǝ-pǝryad kɵtürdi, qünki Yabinning toⱪⱪuz yüz tɵmür jǝng ⱨarwisi bolup, Israillarƣa yigirmǝ yildin buyan tolimu zulum ⱪilip kǝlgǝnidi.
4 Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt biró Izráelben.
U waⱪitta Lapidotning hotuni Dǝboraⱨ degǝn ayal pǝyƣǝmbǝr Israilƣa ⱨakim idi.
5 És ő a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.
U Əfraim taƣliⱪidiki Ramaⱨ bilǝn Bǝyt-Əlning otturisidiki «Dǝboraⱨning horma dǝrihi»ning tüwidǝ olturatti; barliⱪ Israillar dǝwaliri toƣrisida ⱨɵküm soriƣili uning ⱪexiƣa kelǝtti.
6 És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?
U adǝm ǝwǝtip Naftali yurtidiki Kǝdǝxtin Abinoamning oƣli Baraⱪni qaⱪirtip kelip, uningƣa: — Mana, Israilning Hudasi Pǝrwǝrdigar [mundaⱪ] ǝmr ⱪilƣan ǝmǝsmu?! U: — Sǝn berip Naftalilar ⱪǝbilisi ⱨǝm Zǝbulun ⱪǝbilisidin on ming adǝmni ɵzüng bilǝn billǝ elip Tabor teƣiƣa qiⱪⱪin;
7 És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.
xuning bilǝn Mǝn Yabinning ⱪoxun sǝrdari Siserani jǝng ⱨarwiliri wǝ ⱪoxunliri bilǝn ⱪoxup Kixon eⱪinining boyiƣa, sening ⱪexingƣa barƣusi niyǝtkǝ selip, uni ⱪolungƣa tapxurimǝn degǝn, — dedi.
8 És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem, én sem megyek.
Baraⱪ uningƣa: — Əgǝr sǝn mǝn bilǝn billǝ barsang, mǝnmu barimǝn. Sǝn mǝn bilǝn barmisang, mǝnmu barmaymǝn! — dedi.
9 Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.
Dǝboraⱨ jawabǝn: — Maⱪul, mǝn sǝn bilǝn barsam baray; ⱨalbuki, sǝpiring sanga ⱨeq xan-xǝrǝp kǝltürmǝydu; qünki Pǝrwǝrdigar Siserani bir ayal kixining ⱪoliƣa tapxuridu, — dedi. Xuning bilǝn Dǝboraⱨ ⱪopup Baraⱪ bilǝn billǝ Kǝdǝxkǝ mangdi.
10 Összegyűjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.
Baraⱪ Zǝbulunlar wǝ Naftalilarni Kǝdǝxkǝ qaⱪirtti; xuning bilǝn on ming adǝm uningƣa ǝgǝxti; Dǝboraⱨmu uning bilǝn qiⱪti
11 A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.
(xu qaƣda keniylǝrdin bolƣan Ⱨǝbǝr ɵzini Musaning ⱪeynatisi Ⱨobabning nǝslidin bolƣan keniylǝrdin ayrip qiⱪip, Kǝdǝxning yenidiki Zaanaimning dub dǝrihining yenida qedir tikkǝnidi).
12 Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.
Əmdi Siseraƣa: — Abinoamning oƣli Baraⱪ Tabor teƣiƣa qiⱪiptu, degǝn hǝwǝr yǝtküzüldi.
13 Egybegyűjté azért Sisera minden szekereit, a kilenczszáz vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok városából, Harósethből, a Kison patakjához.
Xuni anglap Sisera barliⱪ jǝng ⱨarwilirini, yǝni toⱪⱪuz yüz tɵmür jǝng ⱨarwisini wǝ barliⱪ ǝskǝrlirini yiƣip, Ⱨaroxǝt-Goyimdin qiⱪip, Kixon eⱪinining yenida toplidi.
14 És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe adja az Úr Siserát! hisz maga az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyéről, és a tízezer ember ő utána.
Dǝboraⱨ Baraⱪⱪa: — Ⱪopⱪin; bügün Pǝrwǝrdigar Siserani sening ⱪolungƣa tapxuridiƣan kündür. Mana, Pǝrwǝrdigar aldingda yol baxliƣili qiⱪti ǝmǝsmu?! — dedi. Xuni dewidi, Baraⱪ wǝ on ming adǝm uningƣa ǝgixip Tabor teƣidin qüxti.
15 És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élivel Bárák előtt, anynyira, hogy Sisera leugrott szekeréről, és gyalog futott.
Pǝrwǝrdigar Siserani, uning ⱨǝmmǝ jǝng ⱨarwiliri wǝ barliⱪ ⱪoxunini ⱪoxup Baraⱪning ⱪiliqi aldida tiripirǝn ⱪildi; Sisera ɵzi jǝng ⱨarwisidin qüxüp, piyadǝ ⱪeqip kǝtti.
16 Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok városáig űzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlen egy sem maradt meg.
Baraⱪ jǝng ⱨarwilirini wǝ ⱪoxunni Ⱨaroxǝt-Goyimgiqǝ ⱪoƣlap bardi; Siseraning barliⱪ ⱪoxuni ⱪiliq astida yiⱪildi, birimu ⱪalmidi.
17 Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus Héber háznépe között.
Lekin Sisera piyadǝ ⱪeqip, Keniylǝrdin bolƣan Ⱨǝbǝrning ayali Yaǝlning qediriƣa bardi; qünki Ⱨazorning padixaⱨi Yabin bilǝn Keniylǝrdin bolƣan Ⱨǝbǝrning jǝmǝti otturisida dostluⱪ alaⱪisi bar idi.
18 És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jőjj be Uram, jőjj be hozzám, ne félj! És betére ő hozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal.
Yaǝl Siserani ⱪarxi elixⱪa qiⱪip uningƣa: — Əy hojam, kirginǝ! Ⱪorⱪma, meningkigǝ kirgin, dedi. Xuning bilǝn Sisera uning qediriƣa kirdi, u uning üstigǝ yotⱪan yepip ⱪoydi.
19 Az pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlőt, és ada néki inni, és betakará őt.
U uningƣa: — Mǝn ussap kǝttim, manga bir otlam su bǝrginǝ, dewidi, ayal berip süt tulumini eqip, uningƣa iqküzüp, andin yǝnǝ uni yepip ⱪoydi.
20 És az annakfelette monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!
Andin Sisera uningƣa: — Sǝn qedirning ixikidǝ saⱪlap turƣin. Birkim kelip sǝndin: — Bu yǝrdǝ birǝrsi barmu, dǝp sorisa, yoⱪ dǝp jawab bǝrgin, — dedi.
21 Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pőrölyt vőn kezébe, és beméne ő hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegeződék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.
Əmdi Ⱨǝbǝrning ayali Yaǝl ⱪopup, bir qedir ⱪozuⱪini elip, ⱪolida bolⱪini tutⱪiniqǝ xǝpǝ qiⱪarmay uning ⱪexiƣa bardi; u ⱨerip kǝtkǝqkǝ, ⱪattiⱪ uhlap kǝtkǝnidi. Yaǝl uning qekisigǝ ⱪozuⱪni xundaⱪ ⱪaⱪtiki, ⱪozuⱪ qekisidin ɵtüp yǝrgǝ kirip kǝtti. Buning bilǝn u ɵldi.
22 És ímé, a mint Bárák űzve keresné Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, a kit keressz. És beméne ő hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.
Xu qaƣda, Baraⱪ Siserani ⱪoƣlap kǝldi, Yaǝl aldiƣa qiⱪip uningƣa: — Kǝlgin, sǝn izdǝp kǝlgǝn adǝmni sanga kɵrsitǝy, — dedi. U uning qediriƣa kirip ⱪariwidi, mana Sisera ɵlük yatatti, ⱪozuⱪ tehiqǝ qekisigǝ ⱪeⱪiⱪliⱪ turatti.
23 Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel fiai előtt.
Xundaⱪ ⱪilip, Huda xu küni Ⱪanaan padixaⱨi Yabinni Israillarning aldida tɵwǝn ⱪildi.
24 Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kanaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.
Xu waⱪittin tartip Israillar barƣanseri küqiyip, Ⱪanaan padixaⱨi Yabindin üstünlükni igilidi; ahirda ular Ⱪanaan padixaⱨi Yabinni yoⱪatti.
