Birák 18
1 Ebben az időben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.
In pacl se inge wangin tokosra lun mwet Israel. Oayapa in pacl se inge mwet in sruf lal Dan elos suk pac sie acn elos in oakwuki we, mweyen soenna oasr acn itukyang nu selos tuh in ma lalos inmasrlon sruf lun Israel.
2 És elküldöttek a Dán fiai az ő házoknépe közül öt férfiút, vitéz férfiakat a magok határaikból, Czórából és Estháolból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez, a Míka házához, és ott megháltak.
Ouinge mwet Dan elos sulela mwet pulaik limekosr inmasrlon sruf sac nufon, ac elos supwalosla liki acn Zorah ac Eshtaol ac sap elos in som ac tuni luman acn sac nufon oana mwet kalngeyuk. Ke elos sun infulan eol uh in acn Ephraim elos tuh muta ke lohm sel Micah.
3 Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?
Ke elos muta we elos lohng ahyen sramsram lun mwet fusr Levi sac lah siena, na elos kalukyang nu yorol ac fahk, “Mea kom oru inge uh, ac su uskomme nu inge?”
4 Ő pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott engem, és papjává lettem.
Na el fahk nu selos, “Micah el srukyuyak ngan orekma lal, ac el moli nu sik tuh nga in mwet tol lal.”
5 És mondának néki: Kérdezd meg Istentől, hogy hadd tudjuk meg, ha szerencsés lesz-é a mi útunk, a melyen járunk?
Na elos fahk nu sel, “Nunak munas siyuk sin God ke fahsr se lasr inge lah ac wo ouiya.”
6 És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, a melyen jártok, az Úr előtt van.
Na mwet tol sac fahk, “Nik kowos fosrnga, tuh LEUM GOD El ac fah karingin kowos ke fahsr lowos ingan.”
7 És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, a mely benne volt, hogy minden félelem nélkül lakik, a Sidonbeliek szokása szerint él csendesen és bátorságosan, és nincs senki, a ki őket bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.
Ouinge mwet limekosr ah som ac tuku nu in acn Laish, ac elos liye tuh mwet we elos muta in misla, oana mwet Sidon. Elos tiana akukuin yurin kutena mwet saya, ac arulana misla nunak lalos. Oayapa elos fas ke ma nukewa, wangin ma elos enenu. Elos muta loes liki acn mwet Sidon elos muta we, ac elos tia asruoki yurin kutena mutunfacl saya.
8 És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Czórába és Estháolba, és kérdezték tőlök az ő atyjokfiai: Mi jóval jártatok?
Ke mwet limekosr ah folokla nu in acn Zorah ac Eshtaol, mwet wialos elos siyuk selos, “Fuka ma kowos som kac ah?”
9 Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet, hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet.
Ac elos fahk, “Fahsru, kut som mweuni acn Laish. Kut liye tuh acn we arulana wo. Nikmet pahtlac. Sulaklak! Kowos som eisla acn we!
10 Ha elmentek, biztonságban élő néphez mentek, és a tartomány tágas; mert Isten kezetekbe adta azt a helyet, a hol semmiben sincs hiány, a mi csak a földön van.
Kowos fin sun acn we, kowos fah liye lah mwet we ah tiana akoeyuk mweun ma, ac acn na lulap se pa inge ac wangin ma elos kwaco kac. God El sot tari tuh in ma lowos.”
11 És elment onnét a Dán nemzetségéből, Czórából és Estháolból, hatszáz férfiú hadiszerszámokkal felkészülten.
Ouinge mwet onfoko sin sruf lal Dan elos som liki acn Zorah ac Eshtaol, ac akola in mweun.
12 És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim mögött fekszik.
Elos utyak nu in acn Kiriath Jearim in acn Judah ac tulokunak lohm nuknuk selos we. Pa inge sripa se oru pangpang acn se inge Nien Aktuktuk lal Dan nwe misenge.
13 És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.
Na elos som we lac nwe ke elos tuku sun lohm sel Micah ke fulan eol in acn Ephraim.
14 És szólott az az öt férfiú, a ki elment kikémlelni Lais földét és monda atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és öntött bálvány van? Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek.
Na mwet limekosr ma tuh som in tuni acn Laish elos fahk nu sin mwet wialos, “Ya kowos etu lah sie sin lohm inge oasr sie ma sruloala orek ke sak ac nukumyukla nufon ke silver— Ma sruloala saya ac sie nuknuk in mwet tol pangpang ephod oasr pac we. Kowos nunku tuh mea wo kut in oru?”
15 És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és köszöntötték őt: Békességgel!
Na elos utyak nu in lohm sel Micah, nu yen mwet fusr Levi sac muta we, ac elos siyuk sel lah el fuka.
16 A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai közül valók voltak, a kapu előtt állott.
In pacl sac pacna, mwet Dan onfoko su akola in mweun elos tu ke mutunpot in siti sac.
17 És az az öt férfiú, a ki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu előtt a hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval.
Mwet kalngeyuk limekosr elos utyak na nu in lohm sac ac usla ma sruloala se ma orek ke sak ac nukumyukla ke silver, oayapa ma sruloala ngia ac nuknuk ephod sac. Na mwet tol sac el tu na ke mutunpot yurin mwet mweun onfoko su akola nu ke mweun.
18 Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit míveltek?
Ke mwet inge elos utyak nu in lohm sel Micah ac usla nuknuk ephod sac ac ma sruloala se ma orekla ke sak ac nukumyukla ke silver, oayapa ma sruloala saya ma oan in lohm sac, mwet tol sac el siyuk selos, “Mea kowos oru ingan?”
19 Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezed ajakadra, és jőjj el velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy papja?
Elos fahk nu sel, “Misla! Nimet kaskas. Fahsru wi kut, mweyen kut lungse kom in mwet tol lasr, ac oana sie papa nu sesr. Pia kac ma wo uh — kom in mwet tol lun mwet sefanna ac sou lal, ku kom in mwet tol lun mwet nukewa ke sie sin sruf lun mwet Israel?”
20 És örvendett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a faragott képet, és velök a nép közé ment.
Mwet tol sac el arulana engan ke kas se inge, na el eis nuknuk ephod sac ac ma sruloala se ma orekla ke sak ac nukumyukla ke silver, oayapa ma sruloala saya liki lohm sac, ac el wi mwet Israel ah som.
21 És megfordulván elvonultak, magok előtt küldve a gyermekeket, a barmokat és drágaságaikat.
Na elos forla ac mutawauk fahsr, ac tulik natulos, kosro natulos, ac ma lalos nukewa fahsr meet lukelos.
22 Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, a kik a Míka házának szomszédságában laktak, összegyűltek, és utána mentek a Dán fiainak.
Ke elos som loes liki lohm sel Micah, na Micah el pangoneni mwet tulan lal in ukwalos. Ac ke elos sun mwet Dan inge,
23 És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának Míkának: Mi bajod van, hogy így felsereglettél?
elos wo elos. Na mwet Dan elos forla ac siyuk sel Micah, “Mea se inge— Mwe mea u na lulap se ingan?”
24 És monda: Isteneimet vettétek el, a melyeket készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és mégis azt mondjátok nékem: mi bajom van?
Na Micah el topuk ac fahk, “Mea kowos fahk an, ku kowos fahsrot ac usla mwet tol se luk oayapa god nukewa ma nga orala, na mea lula luk?”
25 És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne rontsanak e felbőszített emberek, és te a magad életét és házadnépe életét el ne veszítsd!
Na mwet Dan elos fahk nu sel, “Taran, kom fin sifil fahk kutu ma na mwet inge ac foloyak ac lain kom. Ku na in anwuki kom ac sou lom an nufon.”
26 És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok erősebbek nála, megfordult, és visszatért házához.
Na mwet Dan elos sifilpa fahsr som. Ke Micah el akilen lah mwet inge arulana ku lukel, el forla ac folokla nu acn sel ah.
27 Ők pedig elvitték, a mit Míka készíttetett, és a papot, a ki nála volt, és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élő nép ellen, és leölték őket fegyvernek élivel, és a várost megégették tűzzel.
Na mwet Dan elos us mwet tol sac ac ma nukewa Micah el tuh orala, na elos som ac mweuni mwet Laish. Mwet in acn se inge elos muta in misla. Mwet Dan elos uniya mwet we, ac esukak acn we.
28 És nem volt senki, a ki őket megszabadította volna, mert messze volt Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. Lais pedig a Béth-Rehob völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és telepedtek meg benne.
Wangin mwet in molelosla, mweyen acn Laish oan loesla liki acn Sidon ke infahlfal se Bethrehob oan we, oayapa mwet Laish elos tia wi asruoki nu sin kutena mutunfacl saya. Mwet Dan elos sifil musaela acn we ac oakwuki we.
29 És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak nevéről, a ki Izráelnek született volt. Bár először Lais volt a város neve.
Elos ekulla e se inge Laish, ac sang inen acn sac Dan, ke inen papa matu tumalos Dan, sie sin wen natul Jacob.
30 És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet, és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az ő fiai voltak papok a Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.
Mwet Dan elos tulokunak ma sruloala sac mwet uh in alu nu kac. Na Jonathan, wen natul Gershom su ma natul Moses, el mwet tol lalos nwe ke na utukla elos nu ke sruoh.
31 És felállítva tarták a Míka faragott képét, a melyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.
Ma sruloala lal Micah oanna we ke lusen pacl ma Lohm Nuknuk Mutal lun God oan in acn Shiloh.
