Birák 11
1 A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és egy parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.
Gilead kami Jepthah loe misatuh thaih kami ah oh; ampa loe Gilead, amno loe tangyat zaw kami ah oh.
2 De mikor Gileádnak a felesége is szült néki fiakat, és megnőttek az ő feleségének fiai: akkor elűzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia.
Gilead ih zu mah capanawk to a sak pae, a caanawk qoeng o tahang naah loe, Anih ih ahap nawkamyanawk mah Jepthah khaeah, Nang loe prae kalah nongpata ih capa ah na oh pongah, kaicae ampa imthung takoh ih qawk tetta doeh na toep mak ai, tiah naa o moe, Jepthah to haek o ving.
3 És elfutott Jefte az ő atyjafiai elől, és Tób földén telepedett meg, és henyélő emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.
To pongah Jepthah loe angmah ih nawkamyanawk khae hoiah cawnh moe, Tob prae ah khosak; to prae ih misahoih kaminawk loe nawnto amkhueng o moe, anih hnukah bang o.
4 És történt napok mulva, hogy az Ammon fiai harczba keveredtek Izráellel.
Atue nasetto maw oh pacoengah, Ammon kaminawk mah Israel kaminawk to tuk o.
5 És lőn, hogy a mint harczolni kezdtek az Ammon fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földéről.
Ammon kaminawk mah Israel kaminawk to tuk o naah, Gilead prae ih kacoehtanawk loe Jepthah kawk hanah, Tob prae ah caeh o.
6 És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harczoljunk az Ammon fiai ellen.
Nihcae mah Jepthah khaeah, Ammon misa ka tuk o thai hanah, angzoh loe, kaicae ih misatuh angraeng ah om ah, tiah a naa o.
7 Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, a kik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?
Jepthah mah kacoehtanawk khaeah, Kai nang hnukma o pongah, kam pa imthung takoh hoiah nang haek o na ai maw? Tipongah raihaih na tong o naah, kai khaeah nang zoh o let loe? tiah a naa.
8 És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jőjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk fejünk, és Gileád minden lakosinak.
Gilead ih kacoehtanawk mah Jepthah khaeah, Toe vaihi loe nang khaeah kang zoh o let boeh; kaicae hoi nawnto nang zoh moe, Ammon misa to na tuk nahaeloe, Gilead ah kaom kaminawk boih ukkkung ah na om o tih, tiah a naa o.
9 És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr: igazán fejetekké leszek?
Jepthah mah Gilead ih kacoehtanawk khaeah, Ammon kaminawk tuk hanah kai nang lak o moe, Angraeng mah nihcae to ka ban ah paek nahaeloe, nangcae ih lu koek ah ka om tangtang tih maw? tiah a naa.
10 Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekeszünk!
Gilead ih kacoehtanawk mah Jepthah khaeah, Na thuih ih loknawk baktiah ka sah o ai nahaeloe, Angraeng loe hnukung ah aicae salakah om nasoe, tiah a naa o.
11 És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És megmondá Jefte minden beszédit az Úr előtt Mispában.
To pongah Jepthah loe kacoehtanawk hnukah Gilead ah caeh; kaminawk mah anih to lu koek hoi misatuh angraeng ah suek o; to loknawk boih to Mizpah ah Angraeng hmaa ah a thuih let.
12 És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, ezt izenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?
To pacoengah Jepthah mah Ammon siangpahrang khaeah laicaehnawk to patoeh moe, Kaicae nuiah palung hoih ai ih hmuen timaw na tawnh moe, kaicae prae tuk hanah nang zoh? tiah a thuisak.
13 És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Égyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel.
Ammon kaminawk ih siangpahrang mah Jepthah ih laicaehnawk khaeah, Israel kaminawk loe Izip prae hoiah angzoh o naah, ka prae to Arnon hoi Jabbok karoek to khue ai ah, Jordan vapui caehhaih loklam khoek to ang lomh pae o; to pongah vaihi lunghoihta hoiah na paek o let ah, tiah a naa.
14 Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;
Jepthah mah Ammon kaminawk ih siangpahrang khaeah laicaehnawk to patoeh let;
15 És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;
Jephthah mah anih khaeah, Israel mah Moab prae doeh, Ammon kaminawk ih prae doeh la o ai.
16 Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,
Toe Israel kaminawk Izip prae hoi angzoh o naah, praezaek hoiah tuipui kathim ah ni caeh o poe; to ahmuen hoiah Kedesh avang ah caeh o;
17 Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és így Izráel ott maradt Kádesben.
Israel mah Edom siangpahrang khaeah laicaehnawk to patoeh moe, na prae thung hoiah na caehsak raeh, tiah tahmenhaih a hnik; toe Edom siangpahrang mah tahngai pae ai. To tiah Moab siangpahrang khaeah doeh laicaehnawk to patoeh, anih mah doeh tahngai pae ai; to pongah Israel kaminawk loe Kedesh avang ah oh o.
18 És mikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felől érkezett a Moáb földéhez, és ott táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.
To pacoengah praezaek ah caeh o moe, Edom hoi Moab prae to takui o; Moab prae ni angyae bang hoiah a caeh o moe, Arnon vapui yaeh ah atai o; Arnon vapui loe ramri ah oh pongah, Moab prae thungah akun o ai.
19 Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.
To pacoengah Israel kaminawk mah Heshbon vangpui ukkung, Amor kaminawk ih siangpahrang Sihon khaeah laicaeh to patoeh moe, Ka oh o haih ahmuen ka phak o thai hanah, na prae thung hoiah na caeh o sak raeh, tiah tahmenhaih a hnik o.
20 De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harczolt az Izráel ellen.
Toe Sihon loe a prae thungah caehsak hanah Israel kaminawk to tang ai; to pongah anih mah angmah ih kaminawk boih nawnto pakhueng moe, Jahaz vangpui ah atai o pacoengah, Israel kaminawk to tuk o.
21 Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.
To naah Israel Angraeng Sithaw mah, Sihon hoi angmah ih kaminawk to Israel ban ah paek boih moe, nihcae to pazawk o; to pongah to prae thungah kaom Amor kaminawk ih prae to Israel kaminawk mah lak pae o boih.
22 És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.
Nihcae mah Arnon hoi kamtong Jobbok karoek to, praezaek hoi Jordan vapui karoek to lak pae o.
23 És mikor az Úr, az Izráel Istene maga űzte ki az Emoreusokat az ő népe, az Izráel elől, most te akarnád ezt elfoglalni?
Israel Angraeng Sithaw mah, angmah ih kami Israel kaminawk hmaa ah Amor kaminawk to haek pae boih; to ahmuen to nang mah lakthaihaih na tawnh maw?
24 Hát nem úgy van-é, hogy a mit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk.
Na sithaw Kemosh mah ang paek ih hmuen to na la mak ai maw? To baktih toengah, kawbaktih ahmuen doeh kaicae Angraeng Sithaw mah kaicae hmaa ah haek ih kaminawk ohhaih ahmuen loe ka lak o han.
25 És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é ez az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük?
Nang loe Zippor capa Moab siangpahrang Balak pongah na hoih kue maw? Anih loe Israel kaminawk hoi lok angaek moe, nihcae hoiah misa angtuk vai maw?
26 Míg Izráel Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben?
Israel kaminawk loe Heshbon vangpui hoi a taeng ih ahmuennawk, Aroer vangpui, a taeng ih ahmuen hoi Arnon tuipui taeng ih vangpuinawk boih ah saning cumvai thumto oh o, to ahmuen loe Ammon kaminawk ih long ah om tangtang nahaeloe, tipongah to ahmuen lak let hanah vaihi khoek to na zing o loe?
27 Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harczolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között.
Na nuiah zaehaih tidoeh ka sah vai ai, toe nang loe kai tuk hanah hmuen na sakpazae boeh; vaihniah lokcaekkung Angraeng mah Israel kaminawk hoi Ammon kaminawk salakah lokcaek nasoe, tiah a naa.
28 De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket izent néki.
Toe Jepthah mah kami patoeh moe, thuisak ih lok to Ammon siangpahrang mah pathim pae ai.
29 Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.
To pacoengah Angraeng ih Muithla to Jepthah nuiah phak; Gilead hoi Manasseh prae to phak moe, Gilead prae thungah kaom Mizpah vangpui to a poeng, Mizpah hoiah Ammon kaminawk ohhaih ahmuen ah a caeh.
30 És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:
To naah Jepthah mah Angraeng khaeah, Ammon kaminawk ka ban ah nang paek tangtang nahaeloe,
31 Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.
Ammon kaminawk pazawk pacoengah, kamongah kam laem let naah, kai dawt hanah kaimah ih thok taengah, tacawt hmaloe kami to Angraeng han hmai angbawnhaih ah ka paek han, tiah lokkamhaih a sak.
32 És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr.
To pacoengah Jepthah loe Ammon misatuk hanah caeh; Angraeng mah nihcae to Jepthah ban ah paek.
33 És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt.
Anih mah Aroer hoi Minnith vangpui khoek to, to ahmuen hoiah Abel Keramin vangpui karoek to, vangpui pumphaeto phraek pae o moe, kaminawk to hum o. Israel kaminawk mah Ammon kaminawk to pazawk o.
34 Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya.
Jepthah loe Mizpah vangpui ih angmah im ah phak naah, khenah, a canu loe ampa dawt hanah, cingceng boh moe, hnawh hoiah hmaloe koek ah tacawt; anih loe canu maeto khue ni tawnh; anih ai ah loe kalah capa hoi canu doeh tawn ai boeh.
35 És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
Anih mah a canu to hnuk naah, a khukbuen angkhring moe, Aw, ka canu! Kai hae nang hnaemsak moe, raihaih nang paek boeh; Angraeng khaeah lokkamhaih ka sak boeh pongah, ka phrae thai let ai boeh, tiah a naa.
36 Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.
A canu mah ampa khaeah, Pa, Angraeng khaeah lok na kam boeh loe, na thuih ih lok baktih toengah na sah ah; Angraeng mah na misa Ammon kaminawk nuiah nang hanah lu ang lak pae boeh.
37 És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.
A canu mah ampa khaeah, Toe kai loe kam puinawk hoi nawnto mae nuiah ka dawh o tahang moe, tangla kacuem ah ka ohhaih hae ka qahhaih hanah, khrah hnetto thung, kaimabueng ah na omsak raeh, tiah a naa.
38 És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.
Ampa mah, Caeh khae, tiah a naa. Khrah hnetto thung a caehsak; a canu loe angmah ih ampui nongpatanawk hoi nawnto caeh o moe, mae nuiah tangla kacuem ah ohhaih to a qah haih.
39 És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
Khrah hnetto laemh pacoengah, ampa khaeah amlaem let; a sak ih lokkamhaih baktih toengah a canu to a sak; a canu loe tangla kacuem ah oh. To baktih hmuen sakhaih loe Israel kaminawk ih atawk ah oh.
40 Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.
To pacoengah Israel nongpatanawk loe, Gilead kami Jepthah ih canu qah haih hanah, saningto naah ni palito qah o haih.
