Józsué 9
1 Lőn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:
Tun Jordan vadung lhumlam gamma lenghon thilsoh hohi ajatauvin ahi. Hitehochu Hit mite, Amor mite, Canaan mite, Perizz mite, Jebus mite lengho, lhumlam molbulla chengho leh twikhanglen pang Lebanon molho changeija chengho ahiuve.
2 Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal.
Hiche lengho hin lungkhattah’a athao jekhomma Joshua leh Israel mite hi kisatpi dingin akiloikhommun ahi.
3 De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.
Ahinlah Gibon miten Joshua’n Jericho leh Ai abolnahi ahetphatnun,
4 És ők is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket;
Amaho kihuhdohna dingin lungthim chomkhat agongtauvin ahi. Amahon Joshua komma palai asol’uvin, sakhao luile asesa, jupeng luile akibehthu ho, sangan chunga aheng’un,
5 És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.
Amahon von sesa akivonnun, ponsesa akisillun, kengchot kibehthu akichotnun chuleh nehdinga akipoh’u changlhah chu agopsa le amonsa ahi.
6 Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.
Amaho Gilgalla Israelte ngahmunna ahunglhun phatnun Joshua komma chun, “Keiho nangmatoh kichamna thulhuh sem dinga kholgamlatah’a konna hung kahiuve” atiuve.
7 Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?
Israelten, hiche Hivi miteho kommachun adonbutnun, “Nangho hi anaivella chengmi nahi nahilouvu keihon iti kahet diuham? Anaivella cheng nahikhah uleh keihon nangho toh kichamna thulhuh kaneithei loudiu ahi” atiuve.
8 Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
Amahon, “Keiho hi nasohte kahiuve” tin adonbutnun ahi. Ahin Joshua’n, “Nangho koi nahiuva, hoiya konna hung nahiuham?”ati.
9 És mondának néki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett;
Amahon adonbutnun, “Nasohte hi kachenao mun gamlatah’a konna hung kahiuve. Keihon na Pakai na Pathennu thaneidan Egypt gamma anatoh ho kanajauvin ahi.
10 Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.
Keihon Jordan solama Amor lengteni leh Heshbon lengpa Sihon le Ashtarothna um Bashan lengpa Og chunga anatoh ho kajauvin ahi.
11 Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!
Hijeh chun kaupa houle kamipite jousen eihin thulhah’un, kholgamla tah jotna dingin nehle chah kipoh’un, Israel mipite chu gakimupiuvin lang hitihin seijun, ‘keiho nasohte kahiuve keihotoh kitepna neineipiuvin,’ tin gaseijun” atiuve.
12 Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jőjjünk; most ímé, száraz és penészes lett.
“Hiche kachanglhah houhi kain’uva konna kahung kipatdoh uva chu tapkonga konna sapeh’a kahinpoh’u ahin tuhin agobetnin a-ap tan ahin,
13 Ezek a boros tömlők is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!
Hiche jupengho jonghi kahinthal dimmuva chu thahleh’a ahin, tuhin aluijin a-ehgam tai. Chuleh kavon uleh kakengkoh’u jonghi kalamsao jotnauva konna luigamma ahitai” atiuve.
14 És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.
Hitichun Israelten aneh achah’u chu anakholchil’un, ahinlah Pakai dohna ananei pouve.
15 És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.
Hiche jouchun Joshua in amaho chutoh an ananeipi-in amaho chu anahinghoi tan ahi, khopi sunga alamkai houvin jong hiche kinoptona chu kihahselnan anasudetnun ahi.
16 De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sőt közöttök lakoznak azok.
Hiche kitepna aneiyu nithum jouvin hiche miteho hi akomchauva chenga ahibouvui ti ahedoh tauvin ahi.
17 Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim.
Israelte chu akholtoh dingin acheuvin nithum sungin akhopi houvachun agalhung tauve. Hiche khopiho chu Gibeon, Kephirah, Beeroth, chule Kiriath-Jearim ahiuve.
18 De nem bánták őket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen.
Ahinlah Israelten khopiho chu anokhum tapouvin ahi, ajeh chu Israel lamkaiten, Pakai Israel Pathen min panna kitepna ananeiju ahitai. Israel mipite chu, alamkai houvin chutobang kitepna chu anabol jeh’un achunguvah anaphunnun ahi.
19 Mondának azért mind a főemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk őket.
Ahinlah alamkai houvin anadonbutnun “Eihon Pakai Israel Pathen minna kihahselna inaneinao ahitah jeh’a amaho chu itohkhah theiloudiu ahitai,
20 Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk őket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik.
Eihon amaho chu ihinghoidiu ahitai, ajeh chu eihon ikitepnao isuhkeh uleh Pathen lunghanna ichung uva chuding ahi,
21 Mondának azért a főemberek nékik: Ám éljenek! És lőnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a főemberek.
Amaho chu ihinghoidiu ahitai” atiuve. Hitichun amahon Israel lamkaiten athupeh bangun akhopi sunga tuikhai dingleh thingpodin amangcha tauvin ahi.
22 Hívatá ugyanis őket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok?
Joshua’n Gibeon miho chu akoukhommin hitin aseije, “Nanghon ipi dinga neijoulhep uham? Nangho hila kalah uva chenga nahibouvun, ipi dinga gamlatah’a cheng kahiuve natiuham?
23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.
Nangho hi sapset chang nahitauvin, hijeh’a chu tuapat’a nangho hi ka Pathennu in na dinga thingchomle tuikhaija napan jengdiu ahitai,” atipeh’in ahi.
24 Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ő szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja előletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.
Amahon adonbutnun, “Pakai na Pathennun Mose anathupeh dungjuija hiche gamhi nangho napeh uva chule agamsung mite jouse hi nathagam sohkeidiu ahi ti nasohte keihon kanajauvin ahi. Hijeh chun keihon nangho hi kana kichalheh jengun ahileh hitiahi kanabollu ahi,” atiuve.
25 És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mivelünk!
“Tun keiho hi nangho khutna um kahitauve, hijeh chun nadeidan dannin neiboltauvin,” ati.
26 És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá őket Izráel fiainak kezéből, és nem ölék meg őket.
Hitichun, Israelten amaho atha diu chu Joshua’n anajanom tapon ahi.
27 És tevé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.
Ahin hiche nikho chun aman Gibeon mite chu Isael mipite le Pathennin adeinamun munna a Maicham semna ding tuikhai leh thingchommin anapansah tauvin ahi. Hichehi tuni geija ahintoh jingu ahi.
