Józsué 8
1 És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az ő népét, városát és földét.
Yahweh said to Joshua, “Do not fear; do not be discouraged. Take with you all the people of war. Go up to Ai. See, I have given into your hand the king of Ai, his people, his city, and his land.
2 Úgy cselekedjél Aival és az ő királyával, a mint cselekedtél Jérikhóval és az ő királyával; de zsákmányolni valóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta megett!
You will do to Ai and her king as you have done to Jericho and her king, except that you will take the plunder and the cattle for yourselves. Set an ambush behind the city.”
3 Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harminczezer erős férfiút és elküldé őket éjjel.
So Joshua got up and took all the men of war up to Ai. Then Joshua chose thirty thousand men—strong, courageous men—and he sent them out at night.
4 És parancsola nékik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta megett; igen messzire ne menjetek a várostól, és mindnyájan készen legyetek!
He commanded them, “Look, you will lie in ambush against the city, behind it. Do not go very far from the city, but all of you be ready.
5 Én pedig és az egész nép, a mely velem van, megközelítjük a várost. És ha kijönnek ellenünk, mint először, akkor megfutamodunk előttök.
I and all the men with me will approach the city, and when they come out to attack us, we will run away from them just as before.
6 És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk őket a várostól, mert azt fogják mondani: Futnak előlünk, mint először. És a míg futunk előttök,
They will come out after us until we have drawn them away from the city. They will say, 'They are running away from us as they did the last time.' So we will run away from them.
7 Ti támadjatok elő a leshelyből, és foglaljátok el a várost, mert az Úr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.
Then you come up out of your place of hiding, and you will capture the city. Yahweh your God will give it into your hand.
8 És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tűzzel. Az Úrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam néktek!
When you capture the city, you will set it on fire. You will do this when you obey the command given in the word of Yahweh. See, I have commanded you.”
9 Elküldé azért őket Józsué, és elmenének a leshelyre, és megszállának Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez éjszakán a nép között hála.
Joshua sent them out, and they went to the place of ambush, and they hid between Bethel and Ai to the west of Ai. But Joshua slept that night among the people.
10 És felkele Józsué, jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne ő és Izráelnek vénei a nép előtt Aiba.
Joshua got up early in the morning and got his soldiers ready, Joshua and the elders of Israel, and they attacked the people of Ai.
11 És felméne a fegyverfogható nép is mind, a mely vele vala, és elközelítének és jutának a város elé, és táborba szállának Aitól északra, a völgy pedig köztök és Ai közt vala.
All the fighting men who were with him went up and approached the city. They came near the city and camped on the north side of Ai. Now there was a valley between them and Ai.
12 És vőn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá őket Béthel és Ai között a városnak nyugati részén.
He took about five thousand men and set them in ambush on the west side of the city between Bethel and Ai.
13 Így állíták fel a népet, az egész tábort, a mely Aitól észak felé, utócsapatja pedig a várostól napnyugot felé vala. Józsué pedig beméne ez éjszakán a völgynek közepébe.
They positioned all the soldiers, the main army on the north side of the city, and the rear guard on the west side of the city. Joshua spent that night in the valley.
14 És lőn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelének, és kijövének a város férfiai Izráel ellen a harczra; ő és egész népe a megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetének néki a város háta mögött.
It came about when the king of Ai saw it, he and his army got up early and rushed out to attack Israel at a certain place that was overlooking the Jordan River valley. He did not know that an ambush was waiting to attack from behind the city.
15 Józsué pedig és az egész Izráel mintha megverettek volna előttök futnak vala a puszta felé vivő úton.
Joshua and all Israel let themselves be defeated before them, and they fled toward the wilderness.
16 És felriasztaték az egész nép, a mely a városban vala, hogy üldözze őket. És üldözék Józsuét, és elszakadának a várostól.
All the people who were in the city were called together to go after them, and they went after Joshua and they were drawn away from the city.
17 És nem marada ember Aiban, sem Béthelben, a ki nem jött volna Izráel után, és ott hagyák a várost kinyitva, és üldözék Izráelt.
There was not a man left in Ai and Bethel who had not gone out to pursue Israel. They abandoned the city and left it open as they pursued Israel.
18 Az Úr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, a mely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a kopját, a mely kezében vala, a város felé.
Yahweh said to Joshua, “Point that spear in your hand toward Ai, for I will give Ai into your hand.” Joshua held out the spear that was in his hand toward the city.
19 A lesben levők pedig nagy hamarsággal felkelének helyökről, és a mint felemelte vala kezét, futásnak eredének, és bemenének a városba, és bevevék azt, és nagy hamarsággal tűzbe boríták a várost.
The soldiers hiding in ambush quickly rushed out of their place as he reached out with his hand. They ran and entered the city and captured it. They quickly set the city on fire.
20 Ai férfiai pedig hátratekintének, és láták, hogy ímé a városnak füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, a mely fut vala a pusztának, visszafordul vala az üldöző felé.
The men of Ai turned and looked back. They saw the smoke from the city rising into the sky, and they could not escape this way or that. For the Israelite soldiers who had fled into the wilderness now turned back to face those who were pursuing them.
21 Józsué ugyanis és az egész Izráel látták vala, hogy a lesben levők bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala: visszafordulának azért és vágák Ainak férfiait.
When Joshua and all Israel saw the ambush had captured the city with the smoke rising, they turned around and killed the men of Ai.
22 Amazok pedig a városból jövének ki ellenök, és így közben valának Izráelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágák őket mindaddig, a míg egy sem marada közülök élve, vagy a ki elszaladt volna.
The other soldiers of Israel, those who had gone in the city, came out to attack them. So the men of Ai were caught between the armies of Israel, some on this side and some on that side. Israel attacked the men of Ai; none of them survived or escaped.
23 Ainak királyát is elfogák élve, és elvivék őt Józsué elé.
They kept the king of Ai, whom they captured alive, and they brought him to Joshua.
24 Mikor pedig leöldösé Izráel Ainak minden lakosát a mezőn, a pusztában, a hol üldözték vala őket, és mikor mindnyájan elhullottak vala az utolsóig fegyver éle alatt: visszafordula az egész Izráel Ai ellen, és vágá azt fegyver élével.
It came about when Israel had finished killing all the inhabitants of Ai in the field near the wilderness where they pursued them, and when all of them, to the very last one, had fallen by the edge of the sword, all Israel returned to Ai. They attacked it with the edge of the sword.
25 Mindazok pedig, a kik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt, tizenkét ezeren valának; Ainak minden embere.
All those who fell that day, both men and women, were twelve thousand, all the people of Ai.
26 Józsué ugyanis nem voná vissza a kezét, a melyet a kopjával együtt felemelt vala, míglen megölék Ainak minden lakosát.
Joshua did not draw back his hand with which he had reached out while holding his spear, until he had completely destroyed all the people of Ai.
27 A barmot azonban és a mi zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izráel az Úr rendelete szerint. A mint utasította vala Józsuét.
Israel took only the livestock and the plunder from the city for themselves, just as Yahweh had commanded Joshua.
28 Ait pedig felgyujtatá Józsué és tevé örökkévaló kőhalommá, pusztassággá mind e napig.
Joshua burned Ai and turned it into a heap of ruins forever. It is an abandoned place to this day.
29 Ainak királyát pedig felakasztá fára és ott vala estvéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a fáról, és veték a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordának fölébe, mind e napig.
He hanged the king of Ai on a tree until evening. When the sun was going down, Joshua gave the command and they took the king's body down from the tree and threw it in front of the city gates. There they set up a great heap of stones on top of it. That heap remains there to this day.
30 Majd oltárt építe Józsué az Úrnak, Izráel Istenének Ebál hegyén,
Then Joshua built an altar to Yahweh, the God of Israel, on Mount Ebal,
31 Miképen megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája Izráel fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekből, melyeket vas nem érintett és vivének arra egészen égőáldozatot az Úrnak, és áldozának hálaáldozatokat.
just as Moses the servant of Yahweh had commanded the people of Israel, as it was written in the Book of the Law of Moses: “An altar from uncut stones, on which no one has wielded an iron tool.” He offered on the altar burnt offerings to Yahweh, and they sacrificed peace offerings.
32 És felírá ott kövekre a Mózes törvényének mását, a melyet az írt vala Izráel fiai elé.
There, in the presence of the people of Israel, he wrote on the stones a copy of the law of Moses.
33 Az egész Izráel pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak vala kétfelől a láda mellett, a Lévita-papok előtt, a kik az Úrnak frigyládáját hordozták vala, úgy a jövevény, mint a benszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, a mint megparancsolta Mózes az Úr szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét először.
All Israel, their elders, officers, and their judges stood on both sides of the ark before the priests and Levites who carried the ark of the covenant of Yahweh—the foreigner as well as the native born—half of them stood in front of Mount Gerizim and the other half stood in front of Mount Ebal. They blessed the people of Israel, just as Moses the servant of Yahweh had commanded them at first.
34 Azután pedig felolvasta a törvénynek minden ígéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, a mint meg van írva a törvény könyvében.
Afterward, Joshua read all the words of the law, the blessings and the curses, just as they had been written in the book of the law.
35 Nem volt egy íge sem azok közül, a melyeket Mózes parancsolt vala, a melyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, a kik járnak vala közöttök.
There was not one word from all that Moses commanded that Joshua did not read in front of the assembly of Israel, including the women, the little children, and the foreigners who lived among them.
