Józsué 6
1 Jérikhó pedig be- és elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.
Tun Jericho mipite chun Israelte chu akichat jeh’un akhopiu kelkot chu akam chahkheh jengun ahi. Mi koimacha avadohsah pouvin lutjong alutsah pouvin ahi.
2 És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel együtt.
Ahinlah Pakaiyin Joshua kommah, “Hiche khopi leh alengpau chuleh asepaiteu jouse jong nakhutna kapehdoh ahitai.
3 Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át.
Nangleh nasepai chengsetoh nigup sunga hi nisehleh khopihi khatvei naveldiu ahi.
4 És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda előtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel.
Thingkong masanga hi thempu sagi in kelchalki khatcheh akichoijuva kijotdiu ahi. Ni sagi channileh nanghon hiche khopihi sagivei naveldiu ahi.
5 És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kőfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az előtte való helyen.
Thempuhon kelchalki ho chu ahinmut mutnuleh mipiten na-o neichasun sunnuva sangtah'a nasapdiu ahi. Hiteng chuleh khopi kulpi chu chimlhading, hiteng chuleh mipiho chu khopi sunga chu nalhailutnuva nadelkhum jengdiu ahi,” ati.
6 Előhívá azért Józsué, a Nún fia, a papokat és monda nékik: Vegyétek fel a frigyládát, hét pap pedig vigyen hét kos-szarvból való kürtöt az Úr ládája előtt.
Hitichun Joshua in thempuho chu akoukhommin hiti hin aseipeh tai, “Pakai kitepna thingkong chu puuvinlang, thempu sagi chun kelchalki kichoi cheh’unlang mipi masanga khun kijotnun” ati.
7 A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája előtt.
Hijouchun aman mipiho chu thu apen, “Khopi vella chun kijotnun, galmanchah kichoi chengse chu Pakai thingkong masanga cheuhenlang mipichu lamkai juhen,” ati.
8 És úgy lőn, a mint mondotta vala Józsué a népnek. A hét pap ugyanis, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr előtt megy vala, és kürtölt vala a kürtökkel, az Úrnak frigyládája pedig utánok megy vala.
Joshua’n mipiho komma thu anaseijouchun Thempu sagiho chun pengkul akichoi cheh’un Pakai masanga chun akijotnun pengkul ho chu amutnun ahi. Chuleh Pakai kitepna thingkong chu ajuijun ahi.
9 A fegyveresek pedig előttök mennek vala a kürtölő papoknak, és a köznép követi vala a ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel.
Galmanchah kichoi phabep chu pengkul kichoi thempuho masanga akijotnun, loikhatchu thingkong nunglanga akijotnun, thempuho chun pengkul chu amutjom jingun ahi.
10 A népnek pedig parancsolt vala Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, és szó se jőjjön ki szátokból addig a napig, a míg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.
Joshua’n thu ahinpen, “Koimachan kholhang samhih’un, paojong paopoh hih’un, keiman sammun kati tokah’in thu chengkhatcha jong nakammuva kon in gindohsah hih’un,” ati.
11 Körüljárák azért az Úrnak ládájával a várost, egyszer megkerülvén; azután visszatérének a táborba, és az éjszakát a táborban tölték.
Hitichun Pakai thingkong chu apuuvin hiche nikho chun khatvei khopi chu avellun, chujouvin abonchauvin ngahmun chu ajonnun agageh’un ahi.
12 Józsué pedig felkele jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak ládáját.
Ajingin Joshua chu jingkah matah’in akipatdoh’in ahileh thempuho jongchun Pakai thingkong chu apukitnun ahi.
13 És a hét pap, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr ládája előtt megy vala folyton, és kürtöl vala a kürtökkel, a fegyveresek pedig előttök mennek vala, és a köznép követi az Úrnak ládáját, menvén és kürtökkel kürtölvén.
Thempu sagi hochun pengkul chu akichoi cheh’un Pakai thingkong masanga chun akijotnun, pengkul chu amutnun ahi. Avellin, galmanchah kichoi hochu pengkul kichoi thempu ho masangleh Pakai thingkong puho nung’ah akijotnun ahi. Hiche sungse hin thempuho chun pengkul chu amut mutjingun ahi.
14 A második napon is egyszer kerülék meg a várost, azután visszatérének a táborba. Így cselekedének hat napon át.
Anini channa’in jong amahon khopi chu avelkitnun chujouvin ngahmunna ahung kile kitnun ahi. Hitobang hin nigup sungse chun abollun ahi.
15 És lőn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve, és megkerülék a várost a szokott módon hétszer; csak ezen a napon kerülék meg a várost hétszer.
Ni sagi channa’in Israelte chu khovahlhah’in akipatdoh’un tumasanga abol bang bangun khopi chu avel kitnun ahi. Ahin tuchung ahin khopi chu sagivei avellun ahi.
16 És lőn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a várost!
Sagivei aveljouvun thempuhon pengkul thongjen junnin ahin mutphat uchun Joshua’n mipiho chu thu ahinpen, “Kholhang sammun! Pakaiyin hiche khopi hi nepeh’u ahitai!
17 És legyen a város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az Úrnak szentelve; csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, a kik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, a kiket küldöttünk volt.
Jericho khopi leh asunga umjouse hi Pakaiyin asuhmang sohkei ding ahitai: Rahab kijohnu leh ainsung mite jouse chu kihing hoiding ahi, ajeh chu amanun gamvelhi’a kibol hochu ana hoidoh sah’in ahi.
18 Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután néki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen néki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.
Suhmang dinga um thilho chu khatcha suloh hihbeh’un, achutilouleh nangho jong nakisuhmang tha dingu ahi, chuleh Israel ngahmunna hi hamsetna nahin lhutkhumlo diu ahi.
19 Hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az Úrnak van szentelve, az Úrnak kincse közé jusson.
Amavang dangka le sana, chule thih le sum-eng’a kisem thilho chu Pakaija atheng ahin hicheho chu Pakai sumkholna a lutding ahi,” tin thupeh ana neitai.
20 Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lőn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kőfal magától, és felméne a nép a városba, kiki az előtte való helyen, és bevevék a várost.
Mipiho chun pengkul kimutgin chu ajahphatnun a-ou neichasunnun asammun ahileh Jericho kulpi chu achimlha jengin ahi. Hiche phat chun Israelten khopi sungchu anokhummun alatauve.
21 És teljesen kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel.
Amahon khopi sunga umho jouse, numei pasal, ateh akhang, bong, kelngoi, kelcha chuleh sangan abonchan asumang sohkeijun ahi.
22 A két férfiúnak pedig, a kik megkémlelték vala a földet, monda Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába és hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt, a mije van, a miképen megesküdtetek néki.
Hichun Joshua’n gamvelhia cheteni komma chun, nakitepna lhon dungjuijin akijohnu innachun lutlhonnin lang amanu le ainsung mite jouse chu gapuidoh lhonnin ati.
23 Bemenének azért a kémlő ifjak, és kihozák Ráhábot, és az ő atyját, anyját és az ő atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét is kihozák, és helyezék őket Izráel táborán kivül.
Gamvelhia cheteni chu achelut lhonnin Rahab chu amatoh umkhom apale anu, asopiho le aisungmite jouse chutoh agapuidoh lhonnin ahi.
24 A várost pedig megégeték tűzzel, és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei közé.
Hijouchun, Israelten khopi chu asunga umjouse toh ahallhauvin asumanghel tauvin ahi. Ahin sumle sana, chule sum-eng le thih-a kisem thilho vang chu Pakai sumkholna munnah akoijun ahi.
25 A parázna Ráhábot pedig, és az ő atyjának háznépét és mindenét, a mije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig; mert elrejtette vala a követeket, a kiket küldött volt Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót.
Hitichun Joshua’n Rahab kijohnu chu insunga aumkhopi ainsung mite jouse toh ahuhdoh’in ahi, ajeh chu aman Jericho velhi dinga asolteni chu anaseldoh’a ana hoidohsah lhon ahi.
26 És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!
Hichun, Joshua’n Jericho khopi chu anagaosap’in, “Koi hileh hiche Jericho khopi sapha go chanchu Pakai sapset changhen, tungdohgoa chu acha masapen’in loulo hen, akelkot tungdohgoa chu achapa lhumpen chaanlo hen,” ati.
27 És vala az Úr Józsuéval, és lőn híre az egész földön.
Hitichun Pakaiyin Joshua chu anaumpin hijeh chun gamsung pumpia chun amin ana kithanglheh jeng tan ahi.
