Józsué 23
1 Lőn pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott vala az Úr Izráelnek minden ő körülötte lévő ellenségeitől: megvénhedék Józsué és megidősödék.
Kum phabep ache nungin Pakaiyin Israel mipite hi agal mihouva kon in akicholdo sahtan ahi. Joshua jong ateh lheh tan,
2 Előhívá ekkor Józsué az egész Izráelt, annak véneit, fejeit, biráit és felügyelőit, és monda nékik: Én megvénhedtem és megidősödtem.
Aman Israel te upa hole lamkaiho thutan hole vaihom ho akoukhommin, aman amaho komma hitihin asije, “Tuhin keima kateh lhehtai,
3 Magatok is láttatok mindent, a mit az Úr, a ti Istenetek mind eme népekkel cselekedett ti előttetek; mivelhogy maga az Úr, a ti Istenetek harczolt érettetek.
Pakai Pathenin keima phat sunga hi itobang thil nabolpeh uham ti nanghon namusoh keijun ahi. Pakai naPathennin namelma teo gal nasat peh un ahi.
4 Ímé elosztám néktek sors által a fennmaradt népeket örökségül a ti nemzetségeitek szerint, a Jordántól kezdve, és mindazokat a népeket, a melyeket kipusztítottam, és a nagy tengert is napnyugat felől.
Keiman imelma teo gam ilahsah houleh ihinlah dinghou nachen nao gam dingin kahin hoppeh taove agamsunghi Jordan vadunga pat na Mediterranean twikhanglen lhumlam gei ahi.
5 Az Úr pedig, a ti Istenetek kiűzi őket a ti orczátok elől, és kiűzi őket ti előletek, hogy örököseivé legyetek az ő földüknek, a mint megmondotta vala néktek az Úr, a ti Istenetek.
Tun hichehi nangho gam hiding ahitai, ajeh chu na Pakai na Pathennu amatah in agamsung miho abonna nadeldoh pehdingu ahi. Nanghon agammuhi Pakai na Pathenun nateppeh banguva nalodiu ahitai.
6 Legyetek azért igen erősek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mind azt, a mi meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok attól se jobbkézre, se balkézre;
Hijeh chun Mose’n danbua anajihlut banga ichepi theina diuvin chingthei jep uhitin, hitia chu kijethei hihen lang kiveihei hijongleh ichekhel louna diuvin chingthei uhite.
7 Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, a melyek fenmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nékik, se előttök meg ne hajoljatok;
Hijeh chun hiche gamsunga um nalaiho lah a ilhah manglou nadiuvin dingdet uhite. Amaho semthu pathenho nahouthei loudiu le akinna jong nakimanchah loudiu, kihahselna a jong naman theiloudiu amin na amin ujong naphah poh theilou diu ahi.
8 Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, a miképen e mai napig cselekedtetek!
Amavang na Pakai na Pathen chu tunigeija dettah a nahin kolchah bang uva hi nakolchah jing ding ahi.
9 Ezért űzött ki az Úr előletek nagy és erős népeket: a mi pedig titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetekben mind e napig.
Ajeh chu Pakaiyin nam hattah tahho nahin deldoh pehun koimachan nang hohi alonaje nahi pouvin ahi.
10 Egy férfiú közületek elűz ezeret, mert az Úr, a ti Istenetek az, a ki harczol érettetek, a miképen megmondta vala néktek.
Nangho mikhat seh injong misangkhat nadeljam theidiu ahi, ajeh chu Pakai na Pathennun akitepna bangin nagal’u nasatpeh taovin ahi.
11 Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket!
Hijeh chun na Pakai na Pathennu nangailut jing nadiuvin, chingtheijun,
12 Mert ha elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, a melyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ő velök és összeelegyedtek velök és ők veletek:
“Amavang nangho ama akonna nakihei manguva nalahuva nang hotoh umkhom namdangho chondan nalahuva amahotoh nakichento uva ahileh,
13 Bizonynyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek; sőt inkább lésznek ti néktek tőrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, a melyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek.
Hiteng chuleh nakihet diu chu Pakai na Pathenun amaho chu nanodoh pehloudiu ahitai. Hititah sanga chu amaho joh hi nakipal nadiuva nalhemlhauva hungpang diu, namit uva lingle khaova hungpang diu chuleh akhonnale Pakai na Pathenun napehnao gamphalaija konna delmanga nahung umdiu ahi.
14 Én pedig ímé megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, a melyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!
“Vannoi leiset chena dolla keimahi kahung thivah ding ahitai. Pakai na Pathennun akitepna jouse nasuhbukip taovin khatcha jong athonna aumpoi tihi nalung thimmu giltah in naheuve.
15 De a miképen betelt rajtatok mind az a jó szó, a melyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek: akképen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót is az Úr, míglen kipusztít titeket e jó földről, a melyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek.
Ahinlah Pakai na Pathennun akitepna banga thilpha jouse napeh bang’uva hi, athu na ngailou uleh nachung uva hahsatna ahin lhunkhum sahdiu ahi. Aman gampha napeh naova konna hi nasuhmang diu ahi.
16 Ha általhágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, a melyet parancsolt néktek, és elmentek és szolgáltok idegen isteneknek, és meghajoltok azok előtt: akkor felgerjed ellenetek az Úrnak haragja, és hamar kivesztek e jó földről, a melyet ő adott néktek.
Nanghon Pakai na Pathennu kitepna hi nanit lou uva semthu pathen ho nahin hou uva akin nahin bolluva ahileh nangho douna-a alunghan na mei hung koujah jengding chuteng lechun aman napehnao gampha tah a konna hi namahthah diu ahi.
