< Józsué 14 >
1 Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;
Hanki ama'i Israeli vahe'mo'zama Kenani mopama refko hu'za erisantihare'naza zamofo naneke. Hagi pristi ne' Eleazaki, Nuni nemofo Josuaki, mago'mago naga nofite'ma ugota hutere hu'naza vahe'mo'zane ana mopa refko hu'za zamizage'za erisantihare'naze.
2 Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:
Ana mopama refko hu'za eri'nazana 9ni'a naga nofiki 10nima hia nagara amu'nompinti refko hu'ne'za, ana mopa satu zokago re'za Ra Anumzamo'ma Mosesema asmi'nea kante ante'za mopa refko hu'naze.
3 Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök.
Hanki tare naga nofiki mago'ma amu'nompinti refko'ma hutre'nea naga nofimo'za Mosese'ma ko'ma hu'nere ante'za, Jodani timofo zage hanati kaziga mopa erisantihare'naze. Hianagi ana mopama ruga'amo'za refkoma hanafintira Livae naga'mo'za erisantiharegahaze huno Mosese'a osu'ne.
4 Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.
Hanki Josefe nagara tare naga'nofi efore hu'nazana, e'i Manasene Ifraemikizni nagare. Hagi Livae nagara magore hu'za mopa ozami'naze. Hianagi sipisipima, memema, bulimakao afuzmima, kegavama hu mopane rankuma'ene zamizage'za mani'naze.
5 A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.
Ana hige'za Israeli vahe'mo'za Ra Anumzamo'ma Mosesema asmi'nea kea maka amage ante'za, Kenani mopa refko hu'za nagate nofite hu'za eri'naze.
6 Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában.
Anante Juda naga'mo'za Josuante Gilgalia ageno, Kenaziti ne' Jefune nemofo Kalepi'a Josuana anage huno asmi'ne, Ra Anumzamo'ma Mosese'ma Anumzamofo Vahe'ma asamigeno, Kades Banea kumate'ma nagriku'ene kagriku'ene hu'nea nanekea kagra ko antahi'nane.
7 Negyven esztendős valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.
Hanki ana knafina nagra 40'a kafu hu'nogeno Kades Banea kumatetira frakita vuta mopa ome kehogura Ra Anumzamofo eri'za ne' Mosese'a hunantege'na vutena e'noana, havigea nagra osu'na nagrama ke'noa zanku nagu'areti hu'na tamage naneke eme asmi'noe.
8 Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
Hianagi nafuhe'za nagranema vu'namo'za koro ke nehu'za, vahera zamagu'a zamazeri karogro ki'naze. Ana hu'nazanagi nagra maka nagu'areti hu'na Ra Anumzana Anumzanimofona amage ante'noe.
9 És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
Higeno ana zupa Mosese'a huvempa huno anage hu'ne, tamagerfa huno ina mopare'ma kagiama rente'nana mopa kagrane mofavre nagaka'ane erisantihareta manisaza mopa mevava hugahie. Na'ankure kagra nagri Anumzana kagu'areti hunka amage ante'nane.
10 Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok!
Hanki Kalepi'a mago'ane huno, Antahiho, maka Israeli vahe'mo'ma ka'ma mopafima mani'za neageno'ma, Ra Anumzamo'ma ama ana zanku'ma Mosesema asmi'nereti'ma e'neana, 45'a kafu evu'ne. Hanki nagrira natrege'na ana knafina ofri'noanki menina kafunimo'a 85'a kafu nehie.
11 Még ma is olyan erős vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre.
Hu'neanagi Mosese'ma hunantege'nama vu'noa zupama me'neankna hankave menina hankaveni'a zahufa me'neanki'na, amne vu'na e'na hu'na hara hugahue.
12 Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr.
Hagi ana zupama Ra Anumzamo'ma hu'nea kante antenka menina agonamofo asopa kaziga mopa namighane. Hanki kagra ana zupa mani'nenka antahi'nanke'za fraki'tama vuta ana mopama ome ke'nona vahe'mo'za ana agonamofo asoparegama me'nea mopagura hu'za, tusinasi Anaki vahe'mo'za ran kuma'zamimofona hankave have kegina hu kagi'za mani'naze hu'za hu'naze. Hianagi Ra Anumzamo'ma nazama huku'ma hanuno'a naza hanige'na, agrama hu'nea kante ante'na ana vahera zamahe natitregahue hu'noe.
13 És megáldá őt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.
Anante Josua'a Jefune nemofo Kalepina Anumzamo aza hinogu asomu ke hunenteno, erisantiharenogu Hebroni kaziga mopa Kalepina ami'ne.
14 Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
E'ina hu'negu Hebroni mopamo'a Kenazi ne' Jefune nemofo Kalepine agripinti'ma fore'ma hanaza vahe'mokizmi mopa me'ne. Na'ankure agra maka agu'areti huno Ra Anumzana Israeli vahe'mokizmi Anumzana amage ante'negu anara hu'ne.
15 A Hebron neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.
Higeno korapara Hebroni kumamofo agi'a Kiriat-Arbae hu'za nehazane, tusinasi Anaki vahepinti ne' Arba'e nehaza ne'mofo agire asamare'naza kumare. Higeno ana maka mopafina hara forera osigeno, mopamo'a fru huno me'ne.