Jónás 1
1 És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:
Ita, ti sao ni Yahweh ket immay kenni Jonas nga anak a lalaki ni Amittai, kinunana,
2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!
“Agrubbuatka ket mapanka idiay Nineve, ti dakkel a siudad ket agsaoka ti maibusor iti daytoy, gapu ta dimmanon kaniak ti kinadakesda.”
3 És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől.
Ngem nagrubbuat ni Jonas a mapan idiay Tarsis tapno itarayanna ti imatang ni Yahweh. Simmalog isuna idiay Joppe ket nakasarak iti barko nga agturong idiay Tarsis. Binayadanna ngarud ti pletena ket naglugan iti barko tapno kumuyog kadakuada nga agturong idiay Tarsis, adayo iti imatang ni Yahweh.
4 Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lőn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala.
Ngem imbulos ni Yahweh ti napigsa nga angin iti taaw ket nagbalin daytoy a napigsa a bagyo. Nganngani marba ti barko.
5 Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.
Nagbuteng unay dagiti tripulante ket immawag ti tunggal lalaki iti bukodna a dios. Impurruakda dagiti karga ti barko iti taaw tapno lumag-an daytoy. Ngem adda ni Jonas iti kaunegan a kadsaaran ti barko ken agid-idda sadiay a narnekan ti turogna.
6 De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!
Isu nga immay ti kapitan kenkuana ket kinunana, Ania ti ar-aramidem, matmaturog? Bumangonka! Awagam ti diosmo! Bareng no makitanatayo ti diosmo ket saantayo a matay.”
7 Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.
Kinunada iti tunggal maysa, “Umaykayo, agbibinnunottayo, tapno maammoantayo no siasino ti nakaigapuan daytoy dakes a mapaspasamak kadatayo.” Isu a nagbibinnunotda ket nabunot ti nagan ni Jonas.
8 Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népből való vagy te?
Ket kinunada kenni Jonas, “Pangaasim ta ibagam kadakami no siasino ti nakaigapuan daytoy dakes a mapaspasamak kadatayo. Ania ti trabahom ken sadino ti naggapuam? Ania ti pagiliam ken ania a puli ti nagtaudam?”
9 És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.
Kinuna ni Jonas kadakuada, “Maysaak a Hebreo; ket agbutengak kenni Yahweh, ti Dios ti langit, a nangaramid iti taaw ken ti daga.”
10 És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszélé nékik.
Ad-adda ngarud a nagbuteng dagiti lallaki ket kinunada kenni Jonas, “Ania daytoy nga inaramidmo?” Ta ammo dagiti lallaki nga itartarayanna ti imatang ni Yahweh, gapu ta imbagana kadakuada.
11 Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.
Ket kinunada kenni Jonas, “Ania ti rumbeng nga aramidenmi kenka tapno agtalna ti taaw kadatayo?” Ta ad-adda a dimmawel ti taaw.
12 Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.
Kinuna ni Jonas kadakuada, “Bagkatendak ket ipurruakdak iti taaw. Ket agkalmanto ti taaw kadakayo, ta ammok a gapu kaniak a mapaspasamak daytoy napigsa a bagyo.”
13 És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök.
Nupay kasta, naggaud ti kasta unay dagiti lallaki tapno makasublida iti daga, ngem saanda a maaramid daytoy gapu ta ad-adda a dumawdawel ti taaw a maibusor kadakuada.
14 Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne veszszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!
Ngarud, immawagda kenni Yahweh ket kinunada, “Agpakpakaasikami kenka Yahweh, agpakpakaasikami kenka, saanmo nga ipalubos a mataykami maigapu iti biag daytoy a lalaki, ken saanmo nga ipabasol kadakami ti ipapatayna, gapu ta sika, Yahweh, inaramidmo laeng ti makaay-ayo kenka.”
15 És felragadák Jónást és beveték őt a tengerbe, és megszűnék a tenger az ő háborgásától.
Binagkatda ngarud ni Jonas ket impuruakda iti taaw, ket nagsardeng ti kinadawel ti taaw. Ket kasta unay ti buteng dagiti lallaki kenni Yahweh.
16 Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és fogadásokat fogadának.
Nangidatagda iti daton kenni Yahweh ken nagsapatada.
17 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
Ita, nangisagana ni Yahweh iti dakkel nga ikan a mangalun-on kenni Jonas ket adda ni Jonas iti tian ti ikan iti tallo nga aldaw ken tallo a rabii.
