Jónás 4
1 És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.
To Jona nokecho ahinya makoro ne oonge gi mor e chunye.
2 Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.
Nolamo Jehova Nyasaye kowacho niya, “Yaye Jehova Nyasaye, donge ma e gima ne awacho kane pod an thurwa, ma bende ema nomiyo aringo piyo kachomo Tarshish, ne angʼeyo ni in Nyasaye ma jangʼwono kendo ma jakech, ihori mos kendo herani ogundho, Nyasaye maweyo kelo kum.
3 Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!
Omiyo koro sani, yaye Jehova Nyasaye, kaw ngimana oa e piny nikech ber katho moloyo dongʼ kangima.”
4 Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?
To Jehova Nyasaye nodwoko niya, “Bende in gi ratiro mondo iyi owangʼ?”
5 Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?
Jona nowuok modhi obedo piny yor wuok chiengʼ mar dala maduongʼno, mi nogero kiru kanyo nobetie tipone koyweyo kendo korito neno gima dhi timore ne dalano.
6 Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.
To Jehova Nyasaye nomiyo otanglo otwi modongo kendo oumo Jona mondo okel tipo ne wiye, ma dimi obed gi kwe, mi Jona nopongʼ gi mor kuom otanglono.
7 De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada.
To kane ochopo kogwen kinyne, Nyasaye ne omiyo kudni ochwoyo otanglono, mi notwo.
8 És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!
Kane chiengʼ owuok gokinyi, Nyasaye nokelo yamo maliet moa yo wuok chiengʼ, mi chiengʼ ochamo wi Jona, kendo chiengʼno nomiyo dende onyosore. Kuom mano, nogombo mondo otho, kowacho niya, “Dine obedo maber katho moloyo bedo mangima.”
9 És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!
To Nyasaye nowachone Jona niya, “Bende in gi ratiro mar kecho nikech otanglo?” To nodwoko niya, “Ee, ber ka akecho, kendo iya owangʼ ahinya, monego atho.”
10 Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
To Jehova Nyasaye nowacho niya, “Isebedo kigeno kuom otangloni, mane ok irito kata ne ok imiyo dongo, ne owuok mi odongo otieno achiel, kendo otho otieno machielo.
11 Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!
To an donge dakech Nineve dala maduongʼ man kod ji alufu mia achiel kod piero ariyo ma ok nyal pogo lwetgi ma korachwich gi ma koracham kaachiel kod jambgi mangʼeny?”
