< Jónás 4 >

1 És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.
Toe Jonah loe poeknawm ai, paroeai palungphui.
2 Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.
To pongah Angraeng khaeah, Aw Angraeng, nang loe palungnathaih katawn, amlunghaih hoiah koi Sithaw ah na oh, amlunghaih hoi tuinom hoiah koi, palungphui han karai, raihaih thung hoi loisakkung Sithaw ah na oh pongah, Nineveh vangpui hae nam rosak mak ai, tiah ka panoek. Kaimah prae ah ka oh naah hae lok hae ka thuih boeh na ai maw? To pongah ni kai loe na hmaa hoiah Tarshish vangpui ah ka cawnh ving.
3 Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!
Aw Angraeng, vaihi ka hinghaih hae la halat ah; ka hing pongah loe duek hae kai han hoih kue, tiah lawk a thuih.
4 Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?
Toe Angraeng mah anih khaeah, Tih kawng pongah maw palung na phui? tiah a naa.
5 Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?
To pongah Jonah loe vangpui thung hoiah tacawt ving moe, vangpui ni angyae bangah anghnut, to ah angmah ohhaih im tetta to sak moe, tahlip thungah anghnut; vangpui ah kaom han koi hmuen to khet hanah a zing.
6 Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.
To naah Jonah to raihaih thung hoiah loisak moe, anih to tahlipsak hanah, Angraeng Sithaw mah akung maeto amprawksak moe, anih ih lu ranui ah amzamsak. To pongah Jonah loe akung nuiah kating ai kawnhaih a tawnh.
7 De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada.
Toe akhawnbang khodai naah loe akung to caak hanah Sithaw mah langkawk to patoeh, langkawk mah caak pongah akung loe azaem ving.
8 És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!
Ni tacawt naah Sithaw mah ni angyae bang hoiah kabae takhi to songsak, ni kabae mah Jonah ih lu to kangh pongah, anih loe thazok sut, to pongah anih loe duek hanah a koeh, Hing pongah loe duek hae kai hanah hoih kue, tiah a thuih.
9 És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!
To pacoengah Sithaw mah Jonah khaeah, Akung nuiah palung na phui han takung oh maw? tiah a naa. Anih mah, Duek duih khoek to palung ka phuihaih takung oh, tiah a naa.
10 Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
Toe Angraeng mah, Nang loe qumto naah amprawk moe, qumto naah kadueh, nang mah khetzawn ih akung doeh na ai, na patit ih akung doeh na ai, akung maeto nuiah tahmenhaih na tawnh.
11 Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!
To tiah nahaeloe banqoi hoi bantang mataeng doeh pathlaeng thai ai kami sang cumvai, pumphaeto hoi pop parai moi pacahhaih, kalen parai Nineveh vangpui to ka pathlung mak ai maw? tiah a naa.

< Jónás 4 >